Üdv újra itt! :) Nem tudom hogy a "régiek" közül ki van itt fent még, ők  még emlékezhetnek rám.

Szóval kb 1,5-2éve írogattam itt a kínlódásunkat.

Év elején eljött az idő, kaptam munkát, eldöntöttük hogy összeházasodunk. Fél éven át rakosgattuk a fizetésemet, pedig pici esküvő volt. Augusztusban volt a szertartás, kiküldtük mindenkinek a meghívókat kb. egy hónappal előtte, kivéve persze a párom anyjának. Teljes vihar előtti csend honolt. Illetve a páromat felhívta az öccse (nem is a kedves mama), hogy várják anyucika meghívóját, és majd elmegyünk személyesen mindenkihez, mert ez így semmi. Hát nem is ecsetelném, hogy ez a dolog mennyire ért váratlanul minket, és azt sem hogy mennyire érdekelt :D Szóval ezek után következett néhány zaklató telefon a keresztszülőktől, mindenféle összefüggéstelen hülyeséget ordibálva. Lebeszéltünk mindent, a pap már a 2. vagy a 3. alkalommal jött jegyesoktatásra. Na a probléma ott kezdődött, hogy a pap régi osztálytársa volt a kedves mamának, és üdvözletét küldte. Én hiába figyelmeztettem a páromat, hogy ne adja át, eszébe se jusson, mégis megtette. Szóval mikor ismét jött a pap, megemlítette, hogy a drága jó édes mama felkereste telefonon, és személyes találkozót kért (sejtitek már?). Amint elment, kitört belőlem a sírás, és követeltem a páromtól, hogy azonnal hívja fel. Felhívta, hogy erre miért van szükség. Persze válaszként először hülyeségek jöttek, hogy ő utánanézett, és tudja, hogy ha valaki tud olyan okról, ami miatt a házasság nem jöhet létre, akkor arról neki szólni KELL!!!! Aztán következett az összefüggéstelen szitkozódás: -Te egy anyagyilkos vagy!!! -egy gyilkosnak meg lehet bocsájtani, de amit te tettél, azt nem lehet!!!

És akkor ott volt még az is, hogy a mindig is betegeskedő nagypapa 2-3 hónappal előtte halt meg, tiszteletlenek vagyunk. És itt megkapta az én családom is, miért nem volt annyi eszük, hogy kocsiba ülnek, és odamennek a temetésre? Senki nem is tudott róla, nem is mondtuk, különben sem értem, hogy ezt hogy gondolta (nyilván sehogy, csak egy hely volt, ahová rúghatott), és hogy én miért nem mentem?! Na, végülis mehettem volna, a kutya nemhívott, megmondta hogy utál (ez kölcsönös), be ne tegyem oda a lábam, lekurvázott, lekurvaanyázott, és én neki nem létezek. Végülis igaz, miért nem mentem? Na mindegy.

Jajj azt kifelejtettem, hogy mindezek előtt jött egy hívás a nagyitól, teljesen gyanútlanul annyit kérdezett, hogy a párom mikor dolgozik, majd letette.

Na az anyucika a telefonban (még mindig az előző beszélgetésről van szó) ordibálta, hogy ő be fog menni a párom munkahelyére, és ott fogja aláíratni vele a papírokat, hogy lemond az örökségéről, és az autót (amivel ő furikázza zsíros hátsóját) átíratja (értitrk az összefüggést?). Mikor ezt mi kértük nem lehetett, hát az 60e Ft, és különben se mondjuk már meg hogy ő mit csináljon. Na mindegy, szóval a párom meg közölte vele, hogy úgy menjen oda cirkuszolni, hogy páros lábbal fogja kirúgatni onnan, mert őt bizony nem fogja leégetni a munkatársai előtt. Anyuka hozzátette még, hogy "te ezzel most nem vagy kitagadva, de a kedvesed nem kap semmit!" Tudjátok, mert én csak kihasználom őt. Az nem lényeg, hogy az én házamban élünk. És ezután mégtöbb összefüggéstelen ordibálás következett.

Másnap csörgött a telefon. Párom öccse volt, hogy itthon van e, mert hogy ők mindjárt itt vannak a ház előtt, írja alá a papírokat. Párom kiment, aláírta, kb fél órát ült a kocsiban, közben ment a duma (utálom a keresztapja hangját, tipikus zsíros disznó hang, mintha izomból beszélne, hadar, és baromi okosnak érzi magát), a nevemet hallottam néha az ablakból, de a többit nem, mert direkt járatták a motort. Komolyan attól féltem, hogy fogják és elhajtanak a párommal.

Aztán mivel tudtuk, hogy melyik nap találkozik a pap anyucikával, mondtam a páromnak, hogy este hívja fel. Fel is hívta. Néztem az arcát. Épp hogy nem csordultak ki a könnyei. "hát az lenne a legjobb ha ezt az esküvőt elhalasztanánk, és együtt megpróbálnánk ezt az egészet helyrehozni". Kész, összetörtünk, mindketten kibőgtük magunkat. Úgy éreztük, hogy ez az asszony teljesen tönkretette az életünket. Miért árt a fiának? Szó szerint tönkreteszi az életét. Nálam 6év után ekkor telt be a pohár, és mondtam azt (amit egyébként kezdetektől fogva rámkiabáltak), hogy kész, mégegyszer nem mész haza, vay kihajigálom a cuccaidat! És nem telefonálsz! És nem veszed fel! Lehet hogy ezt nem kellett volna, lehet hogy továbbra sem kéne, ezzel talán olyan lettem amilyennek beállítottak, csak ez sajnos már nem tud érdekelni. Folyamatosan keserítik az életünket, a szó szoros értelmében. Szóval összetörtünk, megsemmisültünk. Márpedig rajtam nem fog ki a vén sátán, csakazért sem! Nem adjuk meg neki azt az örömöt, hogy tönkretesz minket! Összeszedtük megunkat, megkerestük a másik papot, és felhívtuk. Minden további nélkül elvállalta, és ő maga is azt mondta, hogy ezt végképp nem így kellene csinálnia egy papnak, hogy két nappal az esküvő előtt mondja le a ceremóniát. Szóval viszonylag rendben volt minden, már csak attól volt gyomoridegem, hogy a másik pappal mikor beszél az a szemétláda, hogy őt is lebeszélje, de erre nem került sor. Arra is számítottunk, hogy eljönnek a ceremóniára balhézni, féltünk hogy jól leéget minket, ezért egy kis ismerettség révén egy rendőrautó folyamatoan cirkált a környéken :) de nemjöttek, minden rendben ment, rólunk szólt a nap. Egyébként azt csak mostanában tudtam meg, hogy a drága anyósom a keresztanyámhoz (anyukám nővére) is elment az eskü előtt, aki rólam semmit nem tud, mert nem tartjuk a kapcsolatot, de legalább a családomról kitudja miket tudakolt ki. Láttatok már egy ilyen alattomos gerinctelen férget? És még én vagyok a kígyó...Komolyan mondom lányok, ilyen a leggázabb szappanoperákban sincs. És most szó szerint rettegek, hogy ugyan mi lesz, ha majd gyereket vállalunk? Ha egy esküvő miatt idáig képes elmenni? Az az érdekes, hogy nem fél, pedig nekem elmondta, hogy őt bizony sunyiban százalékolták le. Közöltem is a férjemmel, hogy már csak egy húzása maradt a feljelentésig, ő pedig egyetértett. 

Szóval minden vágyunk hogy elmehessünk innen jó messzire, a címünket nem adnánk meg az égvilágon senkinek, még a telefonszámunk is más lenne. Bár megtehetnénk, istenem! Most is nagy a csend, kitudja hogy mit forral a boszorkány....