blrp
2012.10.24
|
|
0 0
1683
|
Erdélyi Gábor
Hiány
Csak múlnak a percek sötét, hideg, fénytelen az este Majd írsz tudom, nem hagysz így elfeledve. Érzem, hozzám ér kezed mert még nem mosódtam el. A hold fénye idézi szemed ezüst fénye fest az ablakomra fel. Félsz, mert értelek! Talán jó lesz... még bírom. Rettegek attól, hogy nem értesz, és messzebb sodródsz, mint gondolom. Mikor nyugszol meg Velem? - apró játékokkal kísértesz éjjel - gondolataim mérlegre teszem reszkető érzések dacolnak a fénnyel! Kell, hogy tudd, kívánnak, és veszélyes próba a tested, még akkor is, ha Rám nagyon vigyáznak, csak lassan feszít meg kereszted... Furcsa érzés. Akár magvak a földből, Belőled sarjad a kísértés, egy szobor születése a kőből! Elfogadom, amit adhatsz... jó, vagy rossz idők szele még így is talpon maradhatsz látod nem sodort el orkánok ereje! Erősebb vagyok, mint hiszed lélegző parázson izzított, szívós acél! Most lágyan hűthetné le vized. Vagy egy kedves simító tenyér... |
|