Én is nem alvós vagyok még :-)))

Már nem is számolom, hányszor kelek fel éjjel. Én szinte beköltöztem hozzájuk éjszakára, úgyhogy Peti már nem ébred fel, illetve ha megébred, megnézi, hogy ott vagyok-e, és visszaalszik. Tomi viszont legfeljebb két órákat alszik egyszerre, néha hármat, de ez már elég ritka.

Úgyhogy az idegeim már rongyokban, nagyon várom az ovit, reménykedem még mindig, hogy felveszik, még ha csak délig is, de legalább egy kicsit szusszanhatnék.

Nálunk az összes ismerős gyerek elment oviba vagy bölcsibe, anyukák meg dolgozni, úgyhogy nincs senki, akivel összejárhatnék. Mondjuk Peti nem igényli a társaságot, maximálisan kielégítem az igényeit, de így meg én fáradok el nagyon.

Na, meg nálunk nincs is olyan foglalkozás, ami olyan, hogy nem az anyukára épül. Az összes ilyen arról szól, hogy anya énekelget a gyereknek, anyával tornázik, stb., ami Petit már nem köti le, de ha olyan volna, ahol a foglalkozásvezető kiemelkedik, terelgeti a gyereket, szól hozzá, akkor az már azért tetszene neki, legalábbis úgy gondolom, mert a felnőttekkel szeret beszélgetni.