palasthyistvan Creative Commons License 2012.10.18 0 0 25414

Álom,csalódás,remény.2012.
Álom:2011.szeptember vége.Spartathlon.Ekkor született meg az elhatározás,jövőre én is elindulok.Október elsején kezdtem a felkészülést.Annyi volt a terv,hogy minél több órát fussak,minél több kilómétert "tegyek" a lábaimba.Izgatottan figyeltem a Spartathlon honlapját,mikortól lehet nevezni.Eljött a csodás pillanat,nevezési lap kitöltve.Az edzés mellett ez volt a legfontosabb lépés az álmom elérésében.Hihetetlen érzés volt,amikor megjött a nevezés elfogadása illetve a rajtszámom(19-es) megérkezése.Már csak futnom kellett,jó sokat.Futás reggel,futás délután,futás hétvégén.Egy évig ez volt az életem.Álmaimban már ott voltam,azon az úton,amit úgy hívnak:Spartathlon.Van a végén egy út,amit pálmafák öveznek,a végén egy szoborral.Álmaimban sokszor futottam ott.......
Csalódás:Szeptember 26.Budapest,repülőtér.Amat,Noszik Jani a feleségével.Együtt megyünk,tele reményekkel.Athén,repülőtér,London Hotel.Megérkeztünk!Szobafoglalás,másnap nevezés,séta a városban,fürdés a tengerben.Este......vártam a másnap reggelt.Azt,amiről olyan sokat álmodoztam.Az ami olyan távolinak tűnt az elmúlt egy évben,eljött.Az utolsó lépések egyike az álmom felé.Reggel ébresztő,készülődés,Akropolisz,fényképeszkedés,rajt.Futás,hőség,Korinthosz,onnan tovább.Egész a Hegyig,azon is túl.Már reggel van,amikor jönnek,néznek,elveszik a rajtszámom.Vége.Ennyi volt!Óriási csalódás.Nehéz leírni azt az érzést.Egy év munkája elveszett,odalett egy álom.Az út Spártába.Busszal.Én futva szerettem volna odaérni.Azon a pálmafás úton.....Ehelyett a buszban,fáradtan,könnyes szemmel,csalódottan.Ez az igazi csalódás.
Remény:Újra itthon.Két nap pihenő,október 3-ától elkezdődött a felkészülés.Lehet újra álmodni,lehet újra reménykedni.Mert remény az van,lennie kell.Anélkül nem lehet készülni,nem lehet ennyit futni.2013.szeptember vége.Talán.Akkor hátha sikerül.Nem csak nekem.Mindenkinek,akinek most nem sikerült.Ez éven két Spartathlonon voltam.Az egyik óriási csalódás volt.A másik örömökkel teli.Jó volt Veletek kint,jó volt ennyi futó között,jó volt egy ilyen csapat tagjaként szerepelni egy ilyen nehéz versenyen.Végezetül köszönöm a szurkolást, a segítséget,az aggódást.Köszönöm a gyermekeimnek,akiktől azt a sok-sok órát elvettem.Különösen két embernek tartozom köszönettel,akik a legtöbbet segítettek,akik nélkül nem lehettem volna ott,amit úgy hívnak:Spartathlon.(Ők tudják,kiről is van szó).Remélem,jövőre szintén ott lehetek,Veletek,akik most is ott voltak, és azokkal is,akiknek most még olyan álom,és távoli "valami" a Spartathlon,mint nekem volt pont egy éve.További jó felkészülést,jó egészséget Mindenkinek!