"Nem összeállítva martam, hanem darabonként, hiszen a betét miatt csak így lehetett,"

Aha... én azt hittem, hogy a betét utólag került bele hátulról. Viszont ha a keretléceket külön marod, akkor ugyebár oda kell figyelni, hogy a függőleges daraboknál ne szaladj túl a marással. Gondolom, valami ütközővel oldod meg a dolgot.

"ridegnek, kiszakadásra hajlamosnak mutatkozott, óvatosan kellett vele dolgozni."

Az egzóták többsége ilyen sajnos. Elég durva tud lenni némelyiknek a rostszerkezete (lehet, hogy nem szabályosan fogalmazok). A legismertebb egzóta talán a mahagóni de én különösebben nem kedvelem. Még csak azt sem mondhatnám, hogy azért olyan szakadozós, mert nagyon kemény. Egyáltalán nem. sőt még csak szilárdnak sem nevezhetném. Legalábbis egyszer nagyon pórul jártam vele. (persze az én hibám volt...) egy járóbotot akartam csinálni mozgássérült barátomnak, mert már untam, hogy a bükk botjait sötétre pácolgassam, ápolgassam, és esztergáltattam egyet mahagóniból. A fej is abból készült, de nagyon elbaltáztam a dolgot, mert sikerült olyan szoros kötést létrehozni, hogy a beragasztózott alkatrészeket csak kb. fél cm-re sikerült egymásba préselni, aztán megállt és se ki, se be (levegődugó + a ragsztótól is megdagadhatott kicsit a fa). Akkor ijedtemben egy csavaró mozdulattal le akartam szedni a bot fejét, de a bot végéből kiesztergált csap egy reccsenéssel letört. Szerintem bükkel ezt az erőmutatványt nem tudtam volna megismételni. Úgyhogy, hagytam a francba a mahagóni botot... :)