"A hullámnak mindig minden irányba kell haladnia.

A tiszta hullámmegoldás még mindig problémás."

 

Közben rájöttem, hogy ez nem probléma. Sőt így a helyes. A hullámoknak mindig minden irányba KELL haladniuk.

Hiszen a valószínűségi hullámfüggvény is így "terjed".

 

Ha útközben nem mértünk, akkor interferencia keletkezik. Ténylegesen minden irányba haladt a részecske.

Ha valamelyik résnél megmérjük, akkor ez a detektálás meghatározza, hogy a másik résnél már biztosan nem detektálhatjuk,

 

Miért?

Erre a kérdésre csak egyféleképp lehet értelmes választ adni, Mert egy folytonos vonalnak csak egyetlen vége van.

Ha a foton minden irányba halad, akkor józan ésszel ez csak úgy képzelhető el, hogy oda-vissza halad.

Az, hogy most az idődimenzióban teszi ezt, ne zavarjon minket. Hiszen Einstein már térszerűsítette az idődimenziót.

Akkor meg mi ezzel a probléma?

 

A foton egy pontból elindul, a fényforrásból. Eljut az egyik detektorig, majd visszaverődik onnan az időben. Visszamegy a forrásig, majd újra vagy az egyik detektorig vagy a másikig. Ahonnan nem verődik többé vissza, ott detektálódik.

Csak az egyik detektornál, annak ellenére, hogy mindkettőnél járt közben.

 

Az, hogy a foton hogyan talál vissza a fényforrásig, lehetne egy probléma. Csakhogy már arra is meg van az elképzelés.

A foton valójában a fénykúpon végtelenre megnyúlt elektron. Nem kell visszatalálnia. Csak egyszerűen rezeg.

 

Egy harmonikus oszcillátor. Egymaga az éter, az őt körül ölelő vírtuális részecsketenger.