Általában a tolatós tehervonatok hurcoltak magukkal kalauzkocsit, abban utazott a tolatócsapat és a vonatvezető, utóbbi ott intézte a papírmunkáit is. A nem tolatós vonatoknál a kézifékezés korában vonatvezető a vonat elején foglalta el az egyik fékállást, míg a fékezők a nekik kiutalt fékállásban dolgoztak a vonat hosszában elosztva. A vonatvezető egyrészt fékezőként dolgozott, de közben intézte az írásbeli teendőit, megfigyelte a jelzőket és a pálya-, illetve mozdonyszemélyzet jelzéseit is, ezért hívták ezt a fékállást figyelőféknek. A légfékezés elterjedésével már általában csak a vonatvezető utazott vonatkísérőként, villamos és dízel mozdonyoknál esetleg a mozdonyon, de sokszor zárfékezőként az utolsó fékálláson.