Bettina7 Creative Commons License 2012.10.10 0 0 22269

Te szereted Metost. Minden pillanatban annyira szereted őt, amennyire képes vagy. Ez így tökéletes. Azt adtad neki, amit adni tudtál. Ő sem várta, hogy magadat bántsd azzal, hogy többet adsz, mint amit őszintén és fájdalom nélkül adni tudsz. Ha úgy adtál volna neki, ahogy az neked nem jó, azt nem tudta volna elfogadni, mert szeret téged. Azért tudtad boldoggá tenni, mert örömmel adtad azt, amit adtál. Ha azt látom, hogy már nehezedre esik bármit is megtenni, ha bármi fájdalmat, gondot vettem volna észre rajtad, amikor visszatérsz tőle, akkor biztosan megpróbállak lebeszélni róla. De minden alkalommal jólesett neked, hogy boldoggá tudtad tenni. Láttam, örültél annak, hogy tudtál neki adni. Én csak meglátni segítettem ezt önmagadban. A szerelmet nem lehet irányítani. Sem a létét, sem a lángolását. Metos nem tehet róla, hogy felgyulladt benne irántad, és te sem tehetsz róla, hogy iránta nem ugyanazt érzed, mint irántam. Ha a Városban születsz sem biztos, hogy mindkettőnk iránt egyforma tűzzel lobban fel benned a szerelem. Ez nem ettől függ, ezt nem lehet irányítani. Ha mindkettőnket ugyanazzal a teljes szerelemmel szeretnél, akkor lehetnénk boldogok együtt mind a hárman. Akkor alkotnánk együtt egy harmonikus, boldog családot. Ez a Város lényege. Itt mindenki azt élheti meg, ami a szívében van. Mindenki azt adja, amit tud, és nem vár többet a másiktól, mint amit a másik adni képes. Metost az tette boldoggá, hogy ennyit tudtál adni neki anélkül, hogy önmagadon tettél volna erőszakot. Téged az tett vele kapcsolatban boldoggá, hogy tiszta szívvel tudtad adni mindazt, amit adtál. (Ilama Árgilus:AN-KI Végtelen szerelem)