BahnScorper Creative Commons License 2012.10.08 0 0 17

Na, most senki nem ment el, hogy megnézze őket? Én ettől függetlenül igen, és végül többféle oknál fogva is Drezda lett kiválasztva helyszínnek.

 

Az új lemez az ugyan nem egy könnyű eset az elődeihez képest, hogy Tilo ennyire "forradalmian" rúg fel sok mindent, különösen a klasszikus hangszerek tekintetében, de ettől függetlenül ennek is megvan a maga létjogosultsága. A címadó az a Copycat mai rokona, a Feuerzug-ról az Einsamkeit korszaka jut eszembe, telitalálat az Irgendein Arsch, a Rote Sinfonie azért ad némi betevő klasszikust, a legjobb viszont akkor is a Refugium, méltó folytatása a Bresso - Das Schweigen - An Ende der Stille - Stumme Worte - Eine Nacht in Ewigkeit - Nachtschatten vonalnak...

 

És jó, hogy ezek mind voltak, főleg a Refugium vágott oda hatalmasat, ahogy kijött a második felvonás elején Tilo, és a kirakott pianínón egymagában elnyomta, még a kántálásokat sem kihagyva (hozhatna vonósnégyest is magával az ilyenekhez) . De jól nyomta ezen a hangszeren a Feuerzug alatt is, jobbkezes gitárral a kezében ellenben igencsak érdekes látványt nyújtott...

 

Egyébként azonban ez, hogy szünet volt, annyira nem jött ki jól, pláne hogy az összes odavágósabb számot (Komet, Lüge, Mandira Nabula, Lichtgestalt, Arsch) az első részben játszották, aztán a második félben igencsak leült a hangulat. Igaz, ehhez az is kellett, hogy az Am Ende stehen wir zwei teljesen átalakuljon, de annyira nem előnyére - ez igaz volt az Ein Hauch von Menschlichkeit-re is. Tilo meg kissé szétcsúszott volt (ellenben nagyon sokat beszélt önmagához képest), néhány strófát elhadart, meg tévesztett szöveget is. De azért igéretéhez híven ő kijött dedikálni a szünetben, és még fotót is tudtam vele készíteni megint. Anne meg inkább átöltözött azalatt...

 

A végén meg egy jókora visszatapsolást kaptak kétszer is, naná, a közönség szétszedte volna a helyet, ha nincs Copycat, és utána még egy Halt mich-et is kicsikart. Aminek viszont én örültem, hogy most volt Tränen der Sehnsucht, az Ich verlasse heut' dein Herz pedig a CD-n megszokott tempójában lett eljátszva. És ha mindent összeadunk, kb. tényleg kijött a három óra műsor...

 

Sajnos most utána nem jöttek ki hamar, a biztonságiak pedig finoman de erélyesen kitessékeltek mindenkit, így nem tudtam még egyszer találkozni velük. Pedig lett volna ezek kapcsán bőven kérdésem, de úgy néz ki, hogy pesti koncertről ezek után már nem érdemes kérdezni...