Magyar: A népnevekből vett magyar családnevek közé tartozik. Ezek gyakran egyébként nem etnikai hovatartozást jelölnek, hanem az, hogy az illető kapcsolatot tartott az adott etnikummal, vagy olyan hellyel, ahol az adott etnikum élt. Magyar nyelven egyébként a Magyar elnevezésnek látszólag nincs megkülönböztető ereje, hiszen a többség magyar. Kázmér azt az ellentmondást, hogy mégis van ilyen vezetéknév az alábbi két motivációval oldja fel. (1) Ha valakinek olyan egyéni neve volt, amely másoknál már Tót, Német stb. megkülönböztető névvel társult, akkor mégis alkalmas volt a Magyar az ő megkülönböztetésére. (2) Ha egy jellegzetes, önazonosság-tudattal rendelkező magyar népcsoport (pl. a székelyek) közé betelepült, egy másik népcsoportba tartozó, akkor az illető kaphatta a Magyar, azaz nem székely stb. nevet.

Kovács, Kováts: Foglalkozásnév, azaz az elsőnek elnevezett foglalkozására utal. Egyaránt lehet egymástól független magyar és szlovák eredetű, mivel a kovács és kováč közszavak mindkét nyelvben megvannak.

Balog, Balogh: Már volt szó róla, de leírom ismét Kázmér nyomán. Testi, netán lelki tulajdonságra utaló magyar ragadványnév ’balkezes, suta’, esetleg ’rossz, gonosz’ jelentéssel.