folyt.

Rendszeresen sétált naponta háromszor és esőben, hóban az ajtó előtt állt és várta a melegvizes lavórt, hogy kiártassam a lábacskáit a sós latyaktól és megtörölgessem. Nagyon okos, de szeszélyes kutya volt, sok szempontból olyan "macskás". Pl. helyből ugrott át alacsonyabb kerítést, nagyon puhán mozgott, és ha valami nem tetszett neki, félreérthetetlenül a tudtunkra adta. Néha nem a legkedvesebb módon.  Sajnos nem volt hosszu életű, csak 7 évet élt.

Én speciel örülök a fajta megváltozásának, hiszen a fő jelleg megmaradt. Igaz néha én is látok olyan csaut, hogy nem tudom az apja nem sharpei volt-e, annyira gyűrött az arca, de a természete állítólag kifejezetten előnyére változott. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, kedvesebb lett, és ez jó.

Mára eltünk az az óriási különbség, ami anno a kanok és szukák között volt. A szukák jóval kisbbek és jelentéktelenebbek voltak.

Most Belinda az élő példa az ellenkezőjére!

Nekem ő volt van és lesz a KUTYA csupa nagybetüvel. Akinek egyszer volt és el tudja fogadni ezt a különlegességet a hibáival együtt, az örökre elkötelezi magát emellett a fajta mellett.

Én nagyon örülök, ha aránylag  rövid időt is, de eltölthettünk együtt!