Folytatás..

Végre átment, pedig eddig is így csináltam.

Szóval megpróbálok rövidebben írni, lehet, hogy sok volt egyszerre.

A mahjong törzskönyvezett volt az Ótotték tenyészetéből, az ő kutyáik és tartási körülményeik tetszettek legjobban a megnézettek közül. Az apa Faruk egy Csehszlovákiából behozott kutya volt, sötétvörös, magas, nem túl nagy szőrű és gallérú, de rendkívül kedves, hízelgő természetü volt hozzám idegenhez is. Nem úgy a fia, akit a tenyésztő választott az alomból (fedezésért) Makóról. Ő a mamára ütött. Dús szőrű, világosvörös, nagy sörényű, jó kiállásu kutya volt, nem könnyű természettel, de mi imádtuk. A kiállításokon is jól szerepelt, 1980 őszén Kitűnő IV. lett. De..... fognom kellett a fejét bírálat közben, mert morgott és félő volt, hogy megkapja a bírót. Ez a későbbiekben sem változott, így felhagytunk a kiállításokkal, egyébként is kedvencnek vettük, lakásban tartottuk, fésültük, keféltük amit szeretett, fürdettük, amit utált, de egy tábla csokival megoldottuk.