Kedves Levelezőtársaim!

Holnap, október 6-án 16 órakor rójuk le kegyeletünket az Aradi emlékműnél. Ha egyszer módom lesz, leírom keletkezésének történetét. Hogy miért 15 plakett van rajta, annak az a magyarázata, hogy amikor felmerült a plakettek készítésének gondolata, kértem Bartos Endre festőművészt, hogy Batthyány Lajosról (a róla elnevezett gimnáziumba jártam) és Kazinczy Lajosról (29 esztendősen áldozta életét) is készítsen plakettet az Aradon 6-án kivégzett vértanúk mellett. (A bajai volt az első emlékmű a rendszerváltozás után:)

Később a város átvállalta az emlékmű felállítását, és megbízta Vadász Györgyöt a tervezéssel. A félbe vágott fatörzs önmagáért beszél. A magaslatra felzarándokolunk, és fejet hajtunk, hogy a plaketteket megszemlélhessük. A plakettek köriratán a neveknél részben az 1873-ban megjelent  "Az 1848- és 1849-diki magyar szabadságharc kitünőbb vétanúinak emlékkünyve. c. díszalbumra támaszkodtunk. (A "kitünőbb" nem a mai értelmében értendő.)

Az emlékművön eredetileg középen volt középen egy kehely, melyet néhányszor pótoltak. A Palágyi versből egyre több betű hiányzik. Az a jóslatom, hogy az emlékműre kegyelettelenül rá fognak ülni, nem vált be. Egy alkalommal tapasztaltam húsz év alatt, de akkor tettlegességre végül nem került sor.

Tisztelettel:

Gál Zoltán