Budapest kétezerben

 

Ez a milliók lakta kaptár ma ismét Mammon temploma.

Fölötte légifolyosóktól rácsos az ég,

s a betonfalakon mérges gomba terem és penészzöld moha

és valami bűzös, sárgás váladék.

 

A pénz, a pénz, a pénz. A korszak őt imádja,

de konténerbe önti, mint a szemetet;

ő a mindenkori szajha buja vágya,

és ő az út, az igazság, a szeretet.

 

A húsevő virág ragadós bibéje. Ezt döngi körbe

a hagymázos hazudozó, a hatalmi elit,

mely pléhpofával bámul a tükörbe,

bár nem egy nemzedéket vékony jégre vitt.

 

Szép új világ! Minden lakásban számítógép,

mely önállóan ügyintéz, pénzt utal, sört hozat.

S a képernyőkön villogó jövőkép

minden homlokon jel, s mind azt jelenti: kárhozat.