Nagy Csaba /Gyémánt/

Várok 

szeptember elejétől várok,
bízva,
hogy lesz majd nap,
hol
képzelet-szőtte várfalad
mögött
teremhetnek
még
illatot öltő bársonyos virágok.

szeptembertől
egészen búejtetten várok,
hogy visszahullnak
majd a levelek a fákra,
s egyszer tudom,
újra
rózsaszínek ülnek majd rám,
hajamba markolva.

Várok,
szerelmet
lehelve onts még édes álmot,
míg eljöhetsz majd,
míg útrakél újra
telekbe fagyott, elvonszolt világod.

szeptember elejétől várok.