Na, nem lett meg az UTMB-Spartathlon duplázás... ami bosszant, az az, hogy nem én adtam fel, hanem kivettek a mezőnyből ráadásul elég vitatható módon, Dél körül muszáj volt kicsit lelassítanom, és utána gondoltam visszahozni az időt. Egyik ponton eléggé ránk is ijesztettek, de sikerült továbbmennünk Szabó Sándorral. Meghúztuk rendesen, viszont akadt egy kis problémám: elkezdett görcsölni a lábam. Innentől kezdve sajnos maradt a tempós gyaloglás, mert éreztem, hogy a futástól rögtön kapnám a görcsöt. Viszont a korintoszi pontra adtak egy negyedóra hosszabbítást, így épp odaértem. Gondoltam, legyúratom a lábam, ezzel elment vagy negyedóra, de sajnos nem használt. Felértem egy holland csávóra, elkezdtünk beszélgetni, időnként óvatosan bele-belekocogva, de egyébként erőteljes menetelésben. A következő pontnál semmi gond, közben persze cirkálnak fel-le a rendező autók, és persze senki nem szól semmit. Beérünk a következő pontra, erre közlik, hogy ez a pont bezárt, kicsúsztunk a szintidőből, kész-passz. Már pár csóka ott hervadozik szintén, őket sem engedték túl. Méltatlankodunk egy kicsit, főleg én, h akkor hogy is van ez, ha egyik helyen van ennyi hosszabbítás akkor ez hogyan adódik tovább, meg egyébként is, ha elment mellettünk ötvenszer rendezői autó oda-vissza, ugyan mi a penészért nem szóltak ki belőle, hogy come on, guys, hurry up vagy stb. Mondtam is, ez így nem korrekt, h nem egyértelműek a szabályok, meg ránk se böffentettek eddig, most meg finito. A vége az volt, ez a vezetőség döntése, slussz. Rajtszám, csip le, avesz-davesz. Kösz, fiúk, szívembe fogadtalak benneteket.
Nem akarok magyarázkodni, mert nyilván, ha előbb tartok, akkor ez nem történik meg, de mivel még lett volna majd 25 óránk a verseny nem egész 2/3 reészére, ez így fejbevágott, abszolút váratlanul ért az egész. Mondhatnám, hogy semmi bajom, el sem fáradtam, tehát rendben voltam teljesen, kivéve a lábam görcsölését. Alighanem ki is voltam valamelyest száradva, meg az ionháztartásom sem volt rendben. Jött volna az éjszaka, a hegyek, a hűvös, szóval az én világom. Hát nem.
Így jártam.
Sok erőt és kitartást a még versenyben levőknek!