Bólintasz

Te ülsz, én állok
aztán leülök
nézünk előre
te közel, én messze
tíz óra is lehet
csak ülünk a zöldben
langyos szellő ered
te rám és én rád nézek
... te mosolyt húzol
lassan dél van
én meg azt mondom:
elég a hallgatásból
és te bólintasz.