Olvastam még valahol, hogy a természetes nyelveknek nem kettő, hanem három fő alkotórészük van: szintaxis, szemantika és pragmatika.

---

 

Mint korábban írtam a szemantika sem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre gondolnánk, de a pragmatika még kevésbé megfogható. Ha tágabb értelemben tekintjük, akkor egy mondat értelmezésénél tudni kell az előzményekről is (téma-fókusz).

 

S még mindig ott van a mondanivaló, a szándék és hogy ezt milyen módon közlöm. Lehet így is:

 

"Csak a Hold, Csak az éj-,
Sír a táj, alig él.
Csak a hó csak a szél-,
Nem lesz nyár, nincs több fény.

 

Hol a csók, hol a vágy?
Hova bújt űm a világ?
Hol a tűz, kinek ég?
Hova tűnt, aki véd?

 

Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
Hogy "Nélküled nem létezem" de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét,
De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd...

 

Hol a dal, hol a szó?
Csak a csönd, csak a hó...
Ahol élsz, oda vágysz-,
Visszatérsz, hazaszállsz...

 

Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
Hogy "Nélküled nem létezem" de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét,
De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd..."

 

S lehet így is:

 

(B+,) miért nem szeretsz már tiszta szívből? A figyelmed miért nem az enyém teljes mértékben?

 

Persze a fenti kontraszt egy kicsit sarkított, de gondolom mindenki érti. S létezik olyan közlés is, melyet nem direkt a beszélőtársamnak mondok, hanem a harmadik félnek, kiről tudom, hogy hallja kettőnk beszédét.

 

Szóval bonyolult.