Kedves Mindenki!

 

Szégyenlem, ami miatt most írok, de éppen nincs más ötletem, minthogy tanácsot kérjek, megosszam a dolgot a világgal.  Hátha valaki tud valami okosat hozzáfüzni...

 

Az történt, hogy lényekében egy csalás áldozata lettem.  Kölcsönkért tőlem valaki, akinek a jelek szerint soha nem állt szándékában azt visszaadni, de nekem ez már csak jó másfél-két évvel a történet kezdete után (azaz most) lett teljesen nyilvánvaló az átverés.  Kezdetben 3ezer forintról volt szó, és annyit szívesen is adtam.  Aztán az illető elkezdett panaszkodni az anyagi helyzetére, és hozzátettünk még 10ezret.  Mivel egy egyedülálló anyukáról van szó, még ezt sem sajnáltam.  (Nem, aki most azt gondolja, hogy szexuális kapcsolat volt köztünk, az téved.  Nem egy vonzó nőről van szó, csak balek vagyok.)  Ezután az eset többször megismétlődött, és a "kontója" százezres nagyságrendekbe emelkedett pár hónjap alatt.  Az egész történetbe bevont egy idős nőt is, akit az anyjaként mutatott be nekem, de vannak kétségeim a rokoni viszony felől.  Nyilván csak a hitelességet szolgálta.  Szegény idős "anyuka" mindenféle betegségekkel küzdött, alig tudott járni, depressziós volt, és lényegében csak a gyerekre volt képes vigyázni, azon kívül sokba került a kezelése is.  Pár hónap után egy alég durva történettel állt elő a hölgy:  a volt férje magához vette a gyerekét, és nem hajlandó visszaadni neki.  Állítólag azzal zsarolta, hogy ha nem tesz le az asztalra pár 100e forintot (nem emlékszem a pontos összegre), akkor nem kapja vissza a gyereket.  Természetesen nekem kellett volna kölcsönadnom neki, de ezt nem vette be a gyomrom, különösen hogy közben én elveszítettem a munkámat, és elég rossz idők közeledtek, de ez lényegtelen a történet szempontjából. A lényeg, hogy ezen a ponton több órás könyörgés után sikerült leráznom. Az utcán történt, és a végén elszaladtam, mert piócaként kapaszkodott belém.  Akkor ott lemondtam a közel 200ezer forintomról, mert ez a történet kezdett nagyon eldurvulni.  Annyira abszurd volt, hogy nem is hittem el, hogy ő egyedül van, és nem figyel valaki ismerőse minket, vagy veszik ezt az egészet videóra.  Egyébként ő ekkor már elég nagy pocakkal terhes volt, és az volt a történet, hogy vagy fizet a férjének, vagy a másik lehetőség, hogy arra kényszeríti őt a férj, hogy hozzá költözzön, és akarata ellenére vele éljen.  Én javasoltam neki ezt az utóbbit, mert hogy tőlem nem fog ilyen hülyeségre pénzt kapni.  Pár héttel később előadta telefonon, hogy ott van a férjénél, aki nem engedi telefonálni, a gyerekkel zsarolja, meg minden.  Eljátszott nekem egy szökési kísérletet, ahol a rokonság segített, de végül a nagy melák férj egyedül leverte a rokonokat [ :):):) ], és a gyerek nála maradt, de ő valahogy megszökött. Ez a rész mondjuk szórakoztató volt... Ezután hónapokig nem hallottam róla, hála az égnek, de kb. fél évvel később megint előkerült, és hivogatni kezdett telefonon.  Én igyekeztem kitörölni az egészet az emlékezetemből, mert elég kellemetlen élmény volt, főleg az utcai jelenete, de az is, hogy olyan ostoba vagyok, hogy ennyire hagyom magam lehúzni.  Mindenesetre az új történet az volt, hogy a volt férje egy idő után meggondolta magát, és egy szép napon beállított, otthagyta a gyereket, és minden megint szép és jó.  Ennek örültem, mert akkor egy indokkal kevesebb, hogy tőlem kéregessen, de ekkor újabb csel következett.  Az volt a játék lényege, hogy a lakására 2 millió forint hitelt vesz fel, és abból megadja a tartozását nekem.  Jó hír, nem?  Először ezt gondoltam, de aztán persze kiderült, hogy nem ilyen egyszerű a dolog.  A hitel nem jön azonnal, és hogy addig kihúzza valahogy a család, kezdődtek megint a 3e, 5e, 10e forintos kis gyors segélyek, és én megint bekaptam a csalit, hiszen ott lebegett előttem, hogy visszakaphatom a már elveszettnek hitt pénzemet.  A gondok meg mindig csak egyre nőttek.  Először a bank nem akart addig hitelt adni neki, amíg valami ősrégi vízdíj elmaradását nem fizeti ki, mert azt a lakásra terhelték már.  (Nem volt kevés...)  Aztán a kezeséről kiderült, hogy nem BÁR listás (igaz már nem BÁR-nak hívják a BÁR-t, de ez sem tűnt fel, gondoltam a köznyelvbe lehet, hogy így vésődött be).  Kellett egy kezest találnia, de a kezes persze nem ingyen vállalja, hanem 100e-ért, amiből 30e-et előre kér, és csak azért nem a felét, mert ilyen rendes, és nem akar egy 2 gyermekes anyukával szemétkedni.  A babysitter szomszédot is kellett fizetni, hogy ő tudjon rohangálni ügyeket intézni, és velem találkozgatni. Közben egy másik szálon is folytak a dolgok.  Meghalt az állítólagos anyuka, akit először is jó sok pénzért el kellett szállíttatni a kórházból valahova, aztán a valahonnan vidékre, mert ott volt neki megvásárolva a sírhelye.  A 2 millió közben már bármikor megérkezhetett volna, de valahogy mégsem, és addig persze csak rám számíthatott, aki segít neki megoldani ezt a szorult helyzetet.  A temetés is sok pénz a szállítás is sok pénz, neki meg semmije nincsen már, de majd ha megérkezik a 2 millió.  (A két milliót egyébként tényleg elhittem, mert ilyen papírokat is lobogtatott, tulajdoni lapról is volt szó, tehát egészen hitelesnek tűnt a történet.)  Persze a pénz nem érkezett meg, mert a kezes változása miatt a bank újraindított valamit, és így csak jövő hónap 5-ig érkezik majd meg.  A kamu kezes viszont idő közben besokallt, és nem akarja megvárni a kölcsön megérkeztét.  Azzal fenyegetőzött állítólag, hogy visszamondja a kezességet, és ugrik az egész hitel, ha nem adunk neki még pénzt. Persze ki más lenne érdekelt benne, mint én, hiszen nekem van csak pénzem (egyébként már nem volt nekem sem), és nyilván az én érdekem, hogy meglegyen a hitel, hiszem már sok-sok százezer forinttal vagyok benne ebben a történetben, és ha már ennyit beletettem, nehogy itt, az utolsó akadálynál álljak meg!  Az illetővel egyébként találkoztam én is, amikor az első 30e-et megkapta.  Azóta kapott még 15öt, hogy bírja már ki pár hétig, amíg megjön a hitel.  Ők ketten a hölggyel lehet, hogy másfajta társak is a tettes-en kívül, és nem is olyan egyedülálló anyukáról beszélünk.  Mindenesetre bizonyítást nyert, hogy hazugság az egész történet, mivel magánnyomozó üzemmódra kapcsolatm, és figyeltem a házat, ahol állítólag lakott, és ahol állítólag találkozott az ál-kezessel, és átadta neki a pénzt.  Egyikük sem járt ott.  Amikor felhívtam, hogy érdeklődjek róla, hogy ment a dolog, elég volt-e a 15e, egy másik hazugság sorozatot kaptam csak arról, hogy most ment el, minden rendben, ő éppen most áll a kapu előtt a két gyerekkel, mert visszahozta őket a babysittertől.  (A kapu előtt én álltam, sem ő, sem a gyerekek nem voltak ott, és a bérkezes sem ment se ki, se be azon a kapun az előző másfél órában.)

 

Neveket és telefonszámokat nem merek írni, mert még a végén én kerülök bajba a személyiségi jogainak megsértése miatt.  Amúgy meg nem hiszem, hogy a velem közölt nevek valódiak lennének, vagy hogy a telefonok/SIM kártyák nem lopottak-e, úgyhogy semmi értelme.

 

Én azt gondolom, hogy ő ill. ők nem csak velem járszották el ezt.  Azt is gondolom, hogy a fenti történetnek vannak olyan komponensei, amiket újra és újra felhasználnak, mert egyes részletek meglehetősen kidolgozottak voltak.  Nem, nem azt akarom ezzel mondani, hogy profik, és én vagyok a vétlen áldozat.  Hihetetlen hülye voltam, hogy ezt nem láttam menet közben át, és ez csak az én hibám.  Akkor is, ha nem látom pontosan, hogy mikor és hol követtem el a hibát, és így nehéz tanulni belőle.  Az lenne a tanulság, hogy soha ne adjak senkinek kölcsön??  Vagy az, hogy a kognitív disszonancia rossz dolog, ne próbáljam meg elfelejteni, ha valami kellemetlen történik velem, mert zavar a tisztán látásban??  Nem hiszem, de enm tudom mi a baj velem, hogy ilyen megtörténhet velem.  De nem is ez az igaz kérdés.

 

Igazából azért írtam le ezt, mert

1) hátha van valakinek valami okos meglátása, ami még segíthet, ill.

2) hátha valakinek segítenek ezek az infók, hogy ő ne kerüljön ekkora bajba.

 

Nem látok arra semmi esélyt, hogy visszakapjam a pénzemet.  Nem sok értelme lenne rendőrségre mennem, mert mint írtam, nem hiszem, hogy ismerem az illetők személyazonosságát, és ugye alperes nélkül elég gáz pereskedni.  Azon kívül csak kiröhögtetném magam, hogy ilyen ostoba vagyok, és ennyire átlátszó dolognak bedőlök.  Pedig amikor benne van az ember, akkor nem olyan átlátszó ám, mint amikor így összefoglalva az eseményeket leírja az ember, hogy mi is a teljes történet, de igazat adnék annak, aki ezek után azt mondaná, hogy ostoba vagyok, és megérdemlem, ami történt velem.  Még ha esetleg mások is ráismernének a leírt módszerekre, és ketten vagy többen összeraknánk a részleteket, talán lenne rá valami esély, de egyedül megpróbálni is felesleges lenne.  Viszont biztos vagyok benne, hogy nem én, egyedül akadtam horogra nekik - bár abban már nem vagyok ennyire biztos, hogy más ilyen mélyre süllyedt a mocsokba, és nem kapott észbe előbb.  Mivel most elég rosszul érzem magam (néha magamat is meglepem, milyen finoman tudok fogalmazni), igazából olyan megoldás is érdekel, amivel valamilyen szinten bosszút állhatnék.  (Készítsek hangfelvételt a beszélgetésünkről?  Készítsek fotót az arcáról?  Tegyem fel az adatait az internetre?  Vagy csak tetézem a bajt, ha ilyen kicsinyes bosszút szeretnék állni?)

 

Szívesen olvasnék minden véleményt, ötletet, meglátást, még azokat is, amikben az ostobaságom az egyetlen gondolat.