A Bese régi, a XII. sz.-ból adatolható a magyar személy, amely képzőtlen apanévként lett családnév. A személynév közszói eredetű, ugyanis a régi magyar bese szó valamilyen ragadozó madarat jelentett, a XIX. sz.-ban ’kánya’ és ’varjú’ jelentéssel szótárazzak. Az etimológiai irodalom a közszót óind eredetűnek gyanítja török közvetítéssel, és ennek az esetében vélelmezi, hogy a besenyő nyelv volt az átadó.

Alakult e személynévből településnév is, vö. Bese (ma Stejărenii, Románia), és Bese (ma Remeteszeg / Remetea része, Románia). Emiatt a Bese családnév lehet képzőtlen lakosnév is e települések egyikéről.