Semmi nem jó, ami erőltetett, a paradicsomban Isten máris szabad választás elé állította az embert.

Ami korlátoz, az a döntéseink hatása.

Ha nem veszem fel a kabátot, megfázok.

 

Igen, amit Isten teremtett, az jó, és most megörvendeztetted a szívemet, mert én is éppen ezt a JÓ-t szoktam mondani, ha valaki az embert, a földi létet eleve rossznak gondolja.

 

Igen, emberi természetünkben élni jó, úgy jó élni, ahogyan adja a teremtés - engedve a szabadságot és döntéseinkben ezt a JÓ-t választva, az ÉLŐ életben haladni.

 

A szabadon szárnyaló lélek számára ez az Isten által teremtett JÓ mindenképpen egy bezárt, alacsonyabb szintű létforma, a test korlátai, az anyagi világ nehézségei nehezednek rá.

De JÓ és dolga van ezzel.

 

A dolga a küzdelem, hogy mindent áthasson eredetének igazságával, a szeretettel.

Ez az, ami egyedül nem megy, Istenhez (a Szeretethez) kell visszatérnie, hogy eredetét magán hordozza.

Ha elcsendesül a szív és megérinti a szeretet, ezzel az ősigazsággal találkozik és benne a felismerésben felujjong.

Ez a küzdelem ad olykor szenvedést, fájdalmat, ami egyben megérleli a szeretetet. 

 

A léleknek tisztelnie és segítenie kell a testet, amit alkotott magának... az egész földi léttel együtt, ezt a jót, így, ahogyan Isten teremtette, mert abban küzdheti ki a szeretet erejét.