A látható és bennünket körbeölelő világ elvonja figyelmünket a belső csendességtől, pedig mindig oda kellene visszatérni, de méginkább ott tartózkodni, hogy meghalljuk a Lélek Hangját.

A legrövidebb útja, ha kérdezzük, ha kérdezzük, akkor már hisszük, hit nélkül a kérdés elszáll a semmibe és igen, ürességgé válik.

Aztán elenyészik bennünk minden kérdés és marad az üresség.

A szó az lehet élő és lehet holt.

Míg holt szavak a társaim, addig jó hangosak, netalán tetszetősek, vagy ingerkedők, hogy nagyságot hozzanak, de az élő szavak éppen csak megérintenek.

Ha érkezik egy bölcsesség, de éppen nem szól nekem, vagy ha túl sok jön, akkor inkább utamba eső kövek lesznek azok, de ha érkezik egyetlen, ami a szívemet símogatja, azzal az üresség ködje szertefoszlik és felemel Isten közelébe.