A magyarban a szóvégi -sz ~ -c váltakozás nem ritka, de – ha jól sejtem – inkább -sz-ből -c irányba. Ezért alkalmasabb lenne inkább a Tempisz és a Tempitz összefügg (már pedig, ha írod, összefügg), akkor alkalmasabb lenne az előbbit megmagyarázni.
A Tempisz azonban meglehetősen szokatlan alakú. Az -isz végződés kizárni látszik a német és a magyar eredetet, a tő pedig a szlávban atipikus (de a németben és a magyarban is).
Mégis talán lehetne rekonstruálni a lengyel *Tępis ~*Tępiś nevet, amely a környező nyelvekben (német, cseh, szlovák, magyar) felvehetett /tempisz/ hangalakot. A lengyel ę > magyar em-hez vö. Dębiński > Dembinszky.
Az -is~ -iś a lengyelben szokásos kicsinyítő képző, vö. Jakub :> Kuba :> Kubis ~ Kubiś. A Tęp- tő a lengyel tępy ’tompa, életlen; (átv.) ostoba, nehéz felfogású, buta’ melléknévből származó ragadványnév lehet. Vö. ugyanilyen motivációhoz a magyar Tompa ’tkp. nehéz felfogású; közönyös, fásult’ családnevet (régebben személynevet).
A *Tępis ~*Tępiś ma nem mutatható ki, de a Tęp- tőből képződnek lengyel nevek, pl. Tępczyk, Tępiak, Tępka. Mivel a képző is élő, így joggal feltételezhető, hogy a kombinációjuk is előfordult régebben.
Ui. Végső soron ez lehet az etimológiája az előző bejegyzésemben említett német Teupitz ~ Tempitz ~szorb Tupc helynév, csak a fenti tőhöz a szláv -ьcь személynévképzővel.
A lengyel tępy (szlovák tupý, orosz тупой stb.) melléknév ószláv előzményének tǫpa formája a magyar tompa melléknév eredete.
De más megoldás is elképzelhető. Így a Tempitz is lehet az elsődleges forma az előző beírásom szerint. Ugyanakkor akinek kedve van, az elindulhat pl. görög vonalon.
