A görög cholera szó tövében az gör. kholé ’epe’ szó rejlik, és az ókorban a betegségen kívül ’émelygés’-t is jelentett. Vagyis ez eredetileg olyan kórkép, amely intenzív hányással jár (amikor már csak epét ürítünk). A betegségek általában együtt érintik a gyomor-bél traktust, így az intenzív hányással intenzív hasmenés is együtt jár általában. A cholera, mint kórkép e kettő együttesét jelenti, a halál a következményes kiszáradás.

Az ilyen megnevezéseket csak a modern orvostudomány használja adott betegség elnevezésére. Korábban, a laikusok és a korai orvostudomány számára ez csak tüneteket jelölt: így ilyen értelemben kell ezeket vennünk. Nem szabad a mai tudományos értelemre leszűkíteni, mert akkor a kontextusból ragadjuk ki.

A „phthisis et cholera” így annyit tesz, hogy sorvadt, azaz súlyosan lefogyott, valamint erős hasmenése és hányása volt. Lehet (de csak lehet), hogy tuberkulózisa volt és emellé kolerát kapott.

A kelevény, furunkulus, kelés gennyes gyulladás, amely kisebb-nagyobb daganat formájában jelentkezik. Jellemzően megérik, és utána kifakad. Ha a testüregbe nyílva fakad ki, akkor okozhat szepszist (vérmérgezést), de talán gyakoribb, hogy szisztémás (tehát az egész szervezetet érintő) Staphylococcus stb. fertőzés kísérője, és az illető inkább a szisztémás fertőzésbe hal bele, a külvilág pedig a felszíni keléseket látja.

Közben találtam egy oldalt angolul tudóknak: http://www.antiquusmorbus.com/english/englishp.htm