A phthisis mellé még „járna” egy jelző, amely megadja, hogy a sorvadás specifikumát: e nélkül nehéz bármit is mondani, mert a sorvadás az egyik legáltalánosabb kórkép. Ha a forrás nem határozta meg pontosabban, csak egy általános tüneti leírást adott, akkor már nemigen lehet precízen megállapítani a mögöttes betegséget.
Mindenesetre a fogalmi meghatározás, amelyet az Új orvosi szótár alapján idéztem, utal a háttérben álló gümőkórra, mint a leggyakoribb okra. A gümőkór, mint akiralk említette, a tuberkulózis (tbc) neve. Ennek leggyakoribb formája, az összes eset 3/4-e, a tüdőgümőkór (tüdő-tbc), avagy phthisis pulmonaris, így a jelzőtlen phthisis-t talán vélelmezhetjük ennek. De van más szervet érintő tbc is, pl. csont-tbc, vese-tbc stb.
A tbc-baktérium ellen a szervezet védekezik, és ez a gyulladásos folyamat hozz létre a gümőket (avagy latinul tuberculumokat, ennek a tuberkulózis név), amelyekbe a szervezet „bezárná” a kórokozót. A gümők közepén a sejtek elhalnak. A gyulladásos reakció során tehát működő tüdő-, csont- stb. szövet „szétesik”, és helyébe nem működő, illetve elhalt szövegrészek kerülnek. Erre utalt a definíció, amit adtam.
Ez persze külsőleg nem látszik (ill. csak a ritkább, külvilággal érintkező szerveket érintő változatok esetén látszik). Ami kívülről észlelhető, az a magyar sorvadás, görög phthisis szavakkal a laikus számára is magyarázó erejű látvány: étvágytalanság, fogyás, sápadtság és gyakori fáradtság.
Ha csak így le van írva, hogy valakit elvitt a sorvadás, a phthisis, a marasmus stb., akkor az pusztán annyit jelent, hogy az illető addig fogyott, amíg bele nem halt.
