Egyszemélyes uralmat Rákóczi nem tudott megvalósítani, de aligha van jel arra, hogy bármi ilyen célja lett volna. Azt írod, 'személyesen hiába akart volna mást', a támogatás hiánya miatt, pedig ahhoz pénz, fegyver, paripa is kellett, amivel az általános elszegényedés idején Rákóczi hívei csak módjával rendelkeztek. Főleg emiatt nem voltak a magyar főurak Wiœniowieckiek, Sobieskik, azt a barokk felszínt és életformát, életszemléletet, amit a szarmatizmus megvalósított, leginkább csak Rákóczi (és Esterházy...) udvarában lehetett meglelni, Mányoki Ádám portréképeinek is ez volt az ihletője.

A lényeges az, hogy a fejedelmi hatalom kiemelkedett a többi közül és ha bírták a nemesi, városi földek a török háborúban kivetett irtózatos hadiadókat, csak kifújhatták magukat a konföderáció időszakában. Abszolutista rendszer, kőbe vésett francia szövetséggel, mezővárosi és hajdúvárosi kiváltságok tömeges megadásával, ez lehetett volna később a jövő zenéje, de ennek a valószerűségéről sokat mond, hogy már alapjaiban bajos volt a kiépítése. Ebben a Dózsa-felkelés és a török idők öröksége szvsz egyaránt benne volt, így csak a Rákóczi utáni időkben dőlhetett el, mekkora mértéket ölt majd a röghöz kötöttség.