Vörösmarty Mihály

A nyárról

Az Tavaszi napokat nyár szokta nyomba követni,
     Mely az éhségnek hív elüzője leve.
Ekkor tündöklik pirosodva már a gyümölcs is,
     Mely ezelőtt bimbó és virágocska vala.

Földi vetés zöldűl és már majd magva kigördűl
     A hüveles helyből, végre de csűrbe kerűl.
Most vagyon a bővség, mellyel táplál a kegyesség,
     Nemde nagy szeretet, s Isteni végezet ez?