A Recrudescunt vulnera... műfajából adódóan nyilvánvalóan nem politikai program, azok az indítékok viszont, amelyek egy világgá hirdetett kiáltvány mögött húzódnak, azt hiszem, lényegesek.

 

"Kikényszerítették az ország főurai egyetértését, s a saját uralmuk érdekében gyalázatos módon eltörölték ama nagy Jeruzsálemi Endre király nagyfontosságú törvényét, amely a nemzet dicsőségére magában foglalta az összes rendek sarkalatos szabadságjogait a mai napig kiható érvénnyel, s örökre megadta azt a jogot, hogy törvénysértés esetében szembeszegülhessenek a királyokkal…"

 

Ez világos, ahogy ez is: 

 

"Világos bizonysága ennek az, hogy a trónörökösök a Pragmatica Sanctio után is csak akkor lettek Magyarország törvényes királyai, ha a nemzettel koronázási alkukötésre léptek, s annak és az ország alkotmányának és törvényeinek megtartására megesküvén, Szent István koronájával megkoronáztattak (...) És adjuk tudtára Magyarország s a vele egyesült Erdély, és hozzá tartozó minden részek és tartományok lakosainak (...) a trónvesztett Habsburgi s utóbb Habsburg-Lothringeni ház iránti hűség s engedelmesség kötelességei alól teljesen és tökéletesen feloldva vannak"

 

A nagy jeruzsálemi Endre királytól visszafelé vezet az út addig az állapotig, amelyben a "türkök nem engedelmeskednek a maguk fejedelmeinek, de megegyezésük van...", jóval azután, hogy "egyhangúan így szóltak Álmos fejedelemhez: A mai naptól fogva téged választunk meg fejedelmünkké és parancsolónkká. Ahova a sors elvezet téged, oda mi is követünk." 

 

A jogásznemzet hagyománya a jogászkodás, ami pedig ezzel jár, az nem maradhat el, napjainkban elég világosan láthatjuk ezt. A törvények be nem tartása, akkor, amikor az Aranybulla csak nem volt több frissen kiadott pergamennél, (akkor még...) főúri kiváltság volt, ahogy a királyok választása és meg nem választása is. Nem valószerű, hogy van 'jó' főúr és 'rossz' főúr, van jó 'köznemes' és 'rossz' köznemes. Ez utóbbiaknak a nagy reformkori nemzedék előtt és után alárendelt szerep jutott, hiába csattogtak a kardok és a csizmák. A főurakkal alkotott "közös nemesi frontot" a "paraszttól alig különböző és mégis uralmi szellemmel és társadalmi kiváltságigénnyel telített, parasztgyűlölő kisnemes" (Bibó) kötötte meg, és ha ezek csak sablonfigurák, Rákóczi akkor is rengetegszer emelt panaszt rájuk. 

 

Én azt hiszem, hogy a nemzeti függetlenség vagy a rendi állam kívánalmát Rákóczi világosan össze tudta kötni a fegyvert fogó nemesek, vitézek, parasztok felemelésével, utoljára Sárospatakon, valami olyanféle kósza gondolatként, hogy "csapataink harcban állnak". Ezért volt "nagyságos vezérlő fejedelem", miközben az emlékirataiból szinte kihagyta a Sárospatakon történteket. Az már a politikum része volt, amit a konföderáció különböző, egymásnak feszülő részeinek kellett utólag megírni, francia nyelven, hogy világos legyen annak, aki olvasni akarja.