G. Apollinaire

 

A MI CSILLAGUNK

 

 

Fújja a kürtös itt az óra
Felharsan a takarodó
Szegény szivem neked adom ma
Egy szempillantásodra ó
Egyetlenegy mozdulatodra

Tíz óra van mind alszanak
Hallom hogy a kaszárnya hortyog
Észak felől száll fuvalat
Lámpám a tisztafényü hold ott
Egy kutya vonítva ugat

Múlik az éjjel csendbe lágyan
Az órák lassan halnak el
Mit csinálsz most szép zabolátlan
Míg kedvesed nem alhat el
A kedvese utáni vágyban

A csillagos égbe veszőn
Keresem iker csillagunkat
Sorsom sorsoddal egybesző
De csillagaink hova bújtak
Ó ég én szép búzamezőm

A híres Hugó-i hasonlat
Ruth és Boáz fönn surran el
Nem a tetőn uton osonnak
Mint Balao regénye mely-
Ből nem olvastam csak egy oldalt

Kakas rikolt "kukuriku"
Együtt nyihognak lovaink ma
Nizza visszhangzik az Echo
A szerelmeket hívja vissza
Köréd édes kis Loum te jó

Tekintetednek tünde fénye
Festi csodásra az eget
Az ágyam csókod melegére
Emlékeztet mert a szemed
Rámnyílik Nizza szép nevére

Az éj csak múlik csendesen
Én is elalszom végre szépen
Virrasztva szerelmeseden
Nem a szemed-e lusta szépem
A mi csillagunk odafenn

(Somlyó György fordítása)