Kainach Bergmarathon 2012

 

Bár már mindenki a közelgő UTMB lázában ég (én is, de sajnos csak szurkolóként, talán egyszer egy CCC-t megpróbálok...), írok pár gondolatot az aug.12.-i 44 km-es hegyi maratonról, ami 1800 méter szintemelkedéssel párosult.

Az előző években többnyire voltak magyar résztvevői a versenynek, de akkora népszerűségre nem tett szert, mint a szintén stájerországi veitsch-i rendezvény. Nekem talán Femina és Juhász Laci említette valamikor. Kicsit elszigeteltebb helyen fekszik ez a kis falu, és a közelben sincsenek nagy turistalátványosságok. 23 éve rendezi meg ezt a helyi sportklub, töretlen lelkesedéssel. Az idei verseny meglehetősen kevés egyéni résztvevővel zajlott le, én voltam az egyetlen magyar versenyző.

A versenyt megelőző napon a helyi kocsmában/étteremben neveztem, 50 EUR volt.  Ezért kaptunk egy szép fehér technikai pólót elől-hátul emblémázva, termékmintákat, és pasta party is volt. Többféle tésztából, többféle öntettel, ráadásul önkiszolgáló - tehát jól feltöltöttem a raktárakat...:)

A szállásunk a Kainach-tól 15 km-re fekvő régi bányászvároskában, Maria Lankowitz-ban volt, innen indultunk másnap reggel a rajthoz.

Az időjárás kellemesebbenek ígérkezett, mint Veitschben, nem volt az a kánikula. Kainach főteréről indultunk, 9 órakor. 2 km-t sem mentünk, amikor hirtelen megkezdtük a mászást egy meredek füves emelkedőn. Ez nem esett túl jól, bár nemsokára jó kedvre derített egy öreg parasztbácsi, aki tangóharmónikázott, a felesége pedig népviseletben feszített mellette...:) Az első 13 km-en 542 méterről kellett felmenni a Zeissmanhüttéhez 1573-ra. Ezt pár perccel lehet hogy elsiettem...Innen tovább a pálya legmagasbbb pontjára, 1700 méter körülre másztunk, itt elég sziklás volt a talaj, ami nekem kevésbé ment lefelé, így itt megelőzött a korosztályom későbbi győztese. Aztán kezdtem hozzászokni ehhez a terephez, utolértem, sőt újra meg is előztem, mert voltak olyan lejtők, ahol egyszerűen nekem  jobban ment a Bondival, míg ő egy könnyű Asics versenycipőben futott. 23 km körül egy frissítőnél kicsit több időt töltöttem, itt utolértek és otthagytak ketten is - ők lettek a kategóriám 1. és 2. helyezettjei. Tehát elfutottam az elejét...Mentségemre legyen mondva, egyikőjük a helyi erők tagja volt, a másik se olyan lapos vidékről jött, ahonnan én...:)

Innentől jóformán egyedül futottam, csak turistákkal találkoztam néha. 25 körül aztán éppen döngettem lefelé egy lejtős, de nem túl sima dózerúton, amikor megbotlottam valamiben. Talán a panorámában gyönyörködtem, nem tudom. Hatalmasat repültem vagy 4:30-as tempónál, már csak a szerencsés földetérésben bízhattam. Hálistennek semmi olyan sérülésem nem lett, ami akadályozott volna a további futásban, bár néhány helyről lement a bőr. Egy turista házaspár kővé meredve nézett vissza  a porfelhőbe, de intettem nekik, hogy minden ok, és már mentem is tovább. A második szakasz többnyire lejtett, de akadt benne néhány bosszantó emelkedő. Saját frissítést alkalmaztam, high5 energy source és gélek, amúgy is csak banán és müzli volt a frissítőpontokon. A végén már nem is bántam a hosszabb aszfaltos lejtőt, legalább ott tudtam haladni rendesen. A faluba beérve azért még beraktak egy párszáz méteres emelkedőt, ami végképp nem esett jól,  dehát így lett meg a 44 km. Végül 4:35 alatt értem be a célba, ahol hamarosan kiderült, hogy ezzel a 3. lettem a 40-44 éves korosztályban. Itt értettem meg azt is, hogy mit akart jelezni útközben néhány sporttárs, csak nem értek németül...Ugyanis a hátamra estem, és a fehér pólómon egy hatalmas fekete folt jelezte, hogy közelebbi kapcsolatba kerültem a talajjal...+ megtaláltam aaz egyetlen sáros részt is a pályában, szóval elég mocskosan néztem ki, másokkal ellentétben.

Az eredményhirdetésre aztán átöltöztem, kategóriám 1.-2. helyezettje egy szép üvegből készült díjat kapott, én pedig az egyik fő támogató sajtgyár 3 finom sajtját és egy igen vastag könyvet, ami Kainach és a két szomszédos falu története. Most már muszáj lesz megtanulnom németül....:) A versenyt egyébként 3:43-al nyerték.

Gratulálok ef zé-nek az esküvője alkalmából és persze a 100 mérföldeshez is - remélem azért még itthon összefutunk valami versenyen...

A verseny track-je itt tekinthető meg.