Érintés

 

„Szerelem elfojtott lángja lobbant fel

Szívemben szép szerelmem válaszát

Követően. Ő e világon ismét tett engem

Mindenkinél százszor boldogabbá.

 

Édes öröm osztályrészem, s mennyei

Mámor, hogy Ámor első lövése –mi

Telibe lőtt engem- után meglőtte

Szerelmes szívem párját. Az élet előtte

 

Volt várakozás és remény, hogy eljő

Az idő, mikor kezünk összefonódik..

Most hosszú lesz minden est és délelőtt

Mikor ajkunk nem egymásba záródik.

 

Mert szívem és lelkem ütemre dobban,

Hogyha csak puha bőröd érinti kezem.

Most nem vágyok másra, csak hogy karomba

Zárhassalak, s felemésszen a szerelem!”