Hááát, a gyerekeim szeretik őket - bár nagyon közeli viszony nem alakult ki :(((

Anyukámmal igen, de ő elég komoly beteg, még ha most jobb időszaka is van, így másfél évvel azután, hogy kiderült a hasnyálmirigy rákja... nem azért, mert ő az én anyukám, ők meg "csak" az anyósapós, de anyu erőn felül vállal tényleg, csak hát ennyit tud fizikailag. Meg azért 70 éves, az nem kevés két ilyen kis gyerkőc mellett...  persze anyósapós is küzd mindenféle nyavajával, de az jelzésértékű, hogy anyósom SOHA nem járt még a lakásunkban, amit majdnem 6 éve vettünk, vagyis vett a kicsi fia, ahol megteremtette az otthonát:( Konkrétan mi Pesten, ők Vecsésen laknak, nem többszáz km-re. És nekik is, nekünk is van autónk, az utazás nem probléma:( de hát ez van, nem tudunk ezzel már mit csinálni, hetvenéves emberek, akik már nem változnak.

Abban bízom, hogy a testvéremékkel összefogva, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, tudunk olyan nyaralást szervezni, hogy mi kettesben elmegyünk és rájuk hagyjuk a gyerekeket. és fordítva. Bár nekik csak egy van, nekünk meg ugye, ha minden igaz, 3 lesz:) (a pasim testvéreit ne említsük, róluk mindig megkérdezik a gyerekek, hogy ez ki?)