Nem mindig egyformán. Most éppen gyakorlatilag nincs paradicsom. Volt valami baja is, aztán elverte a jég és nem jött helyre. Pár szem van csak, spórolni kell vele. Lett viszont rengeteg kígyóuborkánk. Már betegek a növények, de tovább húzták, mint szokták. Most spriccelve locsoltunk az üvegházban, így nem lettek atkásak. Lett viszont peronoszpóra, de az lassabban teszi tönkre az uborkát. A padlizsán szép, annak nem ártott a sok víz, az atkák viszont régebben nagyon tönkretették. Szóval tényleg hol ez van, hol az. Nálunk a paprika a biztos pont, az nyár végén mindig nagyon szép, így valami nyers zöldséget mindig lehet enni. A fűszerek nagyrészt elvetik magukat, valahol mindig van borsikafű, petrezselyem, a sziklakertben kakukkfű. A menta egy részét időnként ki kell tépni, a lómentánk magától nőtt, így nagyon jól is érzi magát. A kapor nálunk sem tökéletes, általában az uborka előtt és után van sok, pedig az uborkához lenne a legjobb.

Tulajdonképpen nem igazi biokertészkedés, amit csinálok. Rovarbarát kertre törekszem, és ezen belül látjuk el magunkat. Így bizonyos bio löttyök is kiesnek, inkább a vetési időkkel variálok, hogy elkerüljem a kártevők rajzását, az öntözés módja is sokat számít és időnként takarok fátyolfóliával vagy sűrű függönnyel. Ami így nem terem meg, az nincs.

A dísznövények közül meg azt tartjuk meg, ami elviseli, hogy egyben tápnövény is, vagy esetleg nem bántja semmi. Csak ez utóbbiak unalmasabbak.