"annak tudata, hogy nem abszolút igazságokkal foglalkozunk, bőven elég.

paradigma váltásról van szó, relatív dolgokat nem KELL abszolútként kezelni."

 

Szerintem ez tragédia.

Az ember bizonyosságra vágyik. Azért tudott fennmaradni egészen a mai napig, mert amióta csak

emberként létezik támaszt keresett és talált a világban, azt nem relativisztikusan fogta fel, hanem olyannak, ami tart valahová és ebben neki is feladata van.

Ki tudott alakítani egy gondolatilag egységes világnézetet, értelmet talált benne.

Hatalmas időtávlatokban gondolkodtak a régiek. Ez a tudat sok-sok generációt fűzött egybe és megtartotta

az emberiséget.

Ez egyistenhit nélkül, egy biztos pont nélkül elképzelhetetlen.

 

Ma a relativizmus korát éljük, lassan már percről-percre változtatunk az álláspontunkon, az elődöket megcáfoljuk,

sőt kigúnyoljuk.

Mi az eredmény? Szétesnek a civilizációk.

Az egész folyamat a politeizmusok korában vált nyilvánvalóvá. Valójában a politeizmus istentagadó relativizmus.

 

Én fölvállalnám ismét a mágikus gondolkodást, mert nem látok ellentmondást a "tudományosság" és közte a teremtésig visszamenőleg.

Ez legalább a világot egy egységnek látja, a tudomány pedig kitöltheti a számunkra még láthatatlan mozaikokat, mintha mengyelejev periódusos táblázatához fedeznénk fel

az újabbnál-újabb elemeket.

A teremtésen túl viszont egyik sem tud szólni, tehát ott sincsen ellentmondás.