Utószó az életrajzhoz

 

Ian Gibson egy romantikus utószóval zárta az 1980-as évek második felében kiadott életrajzi könyvét, melyben Rafael Rodriguez Rapúnnak, a költő utolsó szerelmének tragikus sorsát tárta az olvasók elé.

Rafael, miután tudomást szerzett Federico halálhíréről 1936. őszén, önként beállt a republikánus hadseregbe, és szemtanúk állítása szerint kívánta és kereste a halált, mert kedvese elvesztése után már nem akart tovább élni. 1937. augusztus 10-én súlyos sebesülést kapott, és nyolc nap múlva, pontosan Federico meggyilkolásának egyéves évfordulóján halt meg egy katonai kórházban.

Őt tartották A sötét szerelem szonettjei versciklus múzsájának egészen 2012-ig.

 

Idén májusban robbant a hír, hogy a 2010-ben, 93 éves korában elhunyt Juan Ramírez de Lúcas spanyol művészeti kritikus volt valójában Lorca nagy szerelme a polgárháború kitörése előtti hónapokban. Minderre a férfi naplójából derült fény, s ugyanakkor előkerült Federiconak egy mindezidáig ismeretlen szerelmeslevele és verse is, melyet a műkritikus titokban őrzött több mint 70 esztendőn keresztül.

 

Lorca élete utolsó évében ismerkedett meg az akkor mindössze 18-19 éves, Albacetéből származó fiúval, aki államigazgatási és színházi tanulmányokat folytatott Madridban. A szerelmesek azt tervezték, hogy együtt utaznak Mexikóba, de Juan még kiskorúnak számított, ezért szülői beleegyezésre lett volna szüksége a külföldi úthoz. 1936. júliusában Lorca azzal a szándékkal ment Granadába, hogy elbúcsúzzon családjától, és bízott benne, hogy végül ifjú szerelme is megkapja az utazáshoz nélkülözhetetlen engedélyt. De Juan konzervatív szülei hallani sem akartak erről a tervről és fiuk gyengéd kapcsolatáról a jóval idősebb költővel. Federico azért késlekedett az indulással az egyre veszedelmesebbé váló politikai helyzetben, mert semmiképp sem akarta elhagyni az országot kedvese nélkül.

Lorca tragikus végzetének okozója tehát nem csupán a brutális fasiszta terror volt, hanem bizonyos értelemben saját szerelmes szíve is. Ennek a káprázatos zseninek és elbűvölő egyéniségű embernek az életében mindig központi szerepet játszott a szerelem.

 

 

Lorcával kapcsolatban még mindig nagyon sok a megválaszolatlan kérdés. Többek között a mai napig homály fedi, hogy hol nyugszanak a földi maradványai, 2009-ben ugyanis feltárták a feltételezett sírhelyet Alfacar közelében, de nem találtak ott emberi csontokat.

Egy perui szerző nemrég megjelent könyve szerint lehetséges, hogy a költő holttestét Enrique Amorín uruguay-i milliomos, Federico egyik szeretője lopta el, aki 1953-ban nagyszabású "újratemetést" rendezett és emlékművet állíttatott az Uruguay és Argentína határát képező Salto folyó partján.

Az igazság talán sosem fog kiderülni.

 

 

Mindenestre az bizonyos, hogy az általam olvasott életrajzi mű szerzője, a jelenleg 73 éves, ír származású Ian Gibson igazán mély szerelmet táplálhatott Lorca iránt egész életén keresztül. Nem csupán számos könyvet írt szeretett költőjéről, hanem 1978-ban Spanyolországba költözött feleségével és gyerekeivel, hat évvel később felvette a spanyol állampolgárságot, és ha minden igaz, jelenleg is egy Granada környékén található faluban él, hogy közel legyen a helyhez, ahol Federico megszületett, ahol oly sok csodálatos művet alkotott és ahol a fasiszta terror következtében tragikus módon bevégezte rövid, de rendkívül sikeres, szenvedélyes életét.