Bocsánat, most veszem csak észre, hogy komolyan beszélgetünk erről az egészről.

Oké, akkor untatlak egy kicsit azzal, hogyan is van ez.

Amióta a napilapkészítés, hála az internetnek, hétnapos üzem lett, a legnagyobb gond a szombat. Vasárnap hagyományosan dolgozik jó sok ember, de a szombat még úgy öt-hat éve is szent volt, csak azok a bánatos lúzerek húzták az igát, akiknek valami pártrendezvény vagy fesztivál csapott be, netán valami hülye, aki pünkt aznap bírt csak interjút adni.

Na már most, az internet azonban szombaton sem állhat le, a ránk jellemző, súlyosan romló egzisztenciális feltételek mellett viszont egy szerkesztőséget lehetetlen (ez bebizonyosodott) arra kényszeríteni, hogy heti hét napot dolgozzon. És ilyenkor jön el a vérnősző kismacskában utazó amerikai tudósok ideje. Szombaton ugyanis egy alapvetően papíralapú sajtóterméknél csak az dolgozik, akinek igazán muszáj, azaz pár egészen nélkülözhetetlen ember, így például egy szégyenletesen alulfizetett valaki, aki a "mozaik" rovatot töltögeti. S ha ő lát az mti-ben egy ilyen hírt, bizony nem áll neki zaklatni a tudományos rovatot, hogy ellenőrizzék, kinek a nagyszabású eredménye ez, és valóban így van-e, esetleg pont fordítva; mi több,azt is tudja, hogy az mti-nél egy hasonló kínban lévő valaki töltögeti a hülyébbnél hülyébb híreket, ő is abból dolgozik, ami a keze ügyébe kerül. Valamint (és ez a legjobb az egészben) emberünk azzal is tisztában van, hogy ha kiderítené is, mi az igazság, majd megírná és megvédené macskakérdésben a PhD-jét, akkor pont ezredannyian kattintanának rá a megszülető közleményre, mint ha ad egy húzós címet a hülye mti-hírnek, oszt kipakolja szombat délben, hadd olvasgasson a sok unatkozó polgártárs.

Nagyjából így.

Én meg úttörő becsszavamat adom, hogy soha többet nem tréfálkozom macskákkal.