Federico García Lorca élete 28. rész

 

Terror Granadában (1936. július, augusztus)

 

Granada a februári választások óta az állandó zavargások, provokációk, sztrájkok színterévé vált. Lorca érkezéséről a jobboldali újságok is írtak, így a költő ellenségei nagyon jól tudták, hogy bírálójuk a városban tartózkodik. Ráadásul Federico sokszor mutatkozott nyilvános helyen a barátai körében.

 

Július 17-én a spanyol Marokkóban elkezdődött a köztársaság elleni lázadás, mellyel Franco tábornok is nyíltan sorsközösséget vállalt, s másnap Quiepo de Lano tábornok a sevillai helyőrség élére állva megszállta a városközpontot és a rádiót. A granadai helyőrség július 20-án délután lázadt fel, elfoglalta a főbb hivatalokat a városban, a köztársasági tisztviselőket letartóztatták, köztük Manuel Fernández de Montesinos polgármestert is, Lorca idősebb húgának, Conchának a férjét. Július 23-ra egész Granada a felkelők kezére került, s ezzel kezdetét vette a terror uralma, amely sok száz ártatlan férfi és nő halálához vezetett a következő hónapokban.

 

Federico megpróbált egy kosár élelmet eljuttatni bebörtönzött sógorának, és könnyek között tért haza a hiábavaló útról. Augusztus 6-án egy csapat érkezett Lorcáék otthonába, a Huerta de San Vicentébe házkutatást tartani. Másnap a költő egy fiatal barátja menekült hozzájuk, aki a köztársaságiak területére akart átszökni, s ekkor ismét egy fegyveres csoport jelent meg náluk a bújkáló fiút üldözve, akinek végül sikerült átjutnia a republikánus oldalra.

Augusztus 9-én a házgondnokuk testvéreit keresték a szomszéd házban, s mikor a gondnokot korbácsolni kezdték vallatás közben, Federico közbelépett a férfi ártatlanságát bizonyítva. A csapat tagjai azonnal felismerték a költőt, a földre lökték, rugdosták, sértegették és távozásukkor figyelmeztették, hogy házi őrizetben van.

 

A rettegő Lorca a történtek után úgy érezte, segítséget kell kérnie valakitől. Luis Rosalest, egy fiatal költő barátját hívta fel telefonon, akinek két testvére a város falangista vezetői közé tartozott, s közösen úgy döntöttek, hogy Federico még aznap átköltözik Luis szüleinek házába. A költő rejtegetése az adott politikai helyzetben igen nagylelkű és bátor tett volt a család részéről.

 

Rosaleséknél Lorca pár napra kicsit visszanyerte a nyugalmát köszönhetően a család kedves hölgytagjainak, akiket amerikai élményeivel, zongorázással és népdalok éneklésével szórakoztatott, ezen kívül főleg újságok, könyvek olvasásával, rádióhallgatással töltötte az idejét, s néha beszélt a szüleivel telefonon.

 

Augusztus 15-én újabb csapat érkezett Lorcáék házába ezúttal letartóztatási paranccsal, s megfenyegették a családot, hogy ha nem árulják el a költő tartózkodási helyét, akkor a 77 éves apját fogják helyette elvinni. Concha, az idősebb lánytestvér ennek hatására félelmében elmondta, hogy kiknél van Federico.

 

Másnap hajnalban agyonlőtték Manuel Fernández de Montesinost, Concha férjét, s a szörnyű hír azonnal eljutott a költőhöz. Ugyanazon a napon, augusztus 16-án délután Lorcát letartóztatták és elvitték Rosalesék házából.