Harcos Katalin

Vége

 

Közös múltunk lejárt.

Régen magába zárt

a szürke napok fásultsága.

Üres éjszakáim magánya

lásd, most békére vált.

Szívem szabadon kitárt,

hívogató ablak lett mára,

s vígan kacag a bús világra.

Valami megkopott.

Türelmem elfogyott.

Szerelem sosem volt,

s ami volt, az is holt.

Nincs semmi bánatom,

nincs bennem fájdalom.

Ragacsos közönyön

süt át az örömöm.