Harcos Katalin

Talán...

 

Susogó csendű selymes sötétben

valami feldereng a messzeségben.

Talán csak szemed szépségét látom…

ragyogó fénye süt át a homályon.

 

Talán reményem ragyog fel szépen

álmom bódító kék tengerében.

Talán csak álmom andalít újra…

szeretsz talán már fölém borulva.

 

Talán kényeztetsz szerelmes szókkal

incselkedőkkel, kedves-bohókkal,

talán csókolsz majd, perzselő csókkal,

s talán felszakad bennem egy sóhaj.

 

Talán megosztom veled világom

amit könnyebbé tehet az álom.

Talán velem vagy ezen az éjen

susogó csendű, selymes sötétben…