Ha most mennék Prágába, először is a Pivovar Bastába néznék be. 98 korona egy szép darab, ropogósra sült kacsa, szalonnás párolt káposztával, knédlivel bélelve. Mellé jól csúsznak azok a helyben főzött, rissz-rossz sörök. A Bastából akár papucsban is át lehet csoszogni a Zly Casyba, ahol több mint harminc féle kisebb főzde sörét csapolják, de ezzel itt újat nem mondok senkinek. Zizkovban felkeresném a Vízipókot (U Vodoucha), meg a Královstvít, utóbbit a kiváló Cerna Hora miatt. Na, jó, még útba ejteném a Lípyt, a Merendát, meg az U Vokát, ez utóbbi kettő úgyis szinte szemben van egymással. Másnap, hogy kiszellőztessem a fejem Smíchovba mennék, de nem a sörgyárba, hanem a Mérlegbe (U Váhy). Kiváló, házias konyhát visznek, úgyhogy ott is ebédelnék. Aztán jöhetne akár a Pivnice Jamajka is, a hrabalos sörével, hogy ne csak Pesten igyam. Koradélutánra egy kerthelyiséges egységet keresnék, utána pedig a várnegyedbeli-kisoldali klasszikusokat venném szemügyre. Este bemennék az U Rotundyba, mert múltkor ránk szólt a pincér, hogy régen látott. Tizenegyig nyitva vannak, de ráhúznak néha, ha van elég vendég. Éjfél után a Bocsok bárjában csak egy korsó 1466-ost innék, mert drága. Hajnali egy körül a Vencel-téren Vencel kolbász, sörrel. Ezután lassan akár el is lehetne indulni hazafelé. Persze csak akkor, ha nem jön szembe valamilyen jópofa kocsma... Márpedig Prágában úgyis jön...