Federico García Lorca élete 24. rész

 

Színházi sikerek, a Rosita leányasszony befejezése, Címtelen színdarab (1935)

 

Januárban és februárban tömegek tolongtak, hogy megnézzék Madridban a Yermát, New Yorkban pedig bemutatták a Vérnászt angolul, mely a körülményekhez képest kedvező fogadtatásban részesült.

Közben Lorca dolgozott a Rosita leányasszony című színművén és valószínűleg majdnem elkészült a merész témájú Lót lányai drámával is, melynek kéziratából sajnos csak a legelső oldal maradt fenn.  

 

Február 28-án Lola Membrives argentin színésznő a Vérnász-szal nyitotta meg szezonját a madridi Coliseum Színházban, s az előadást nagy lelkesedéssel fogadták a nézők és a kritikusok. Ugyanaz a társulat március 18-tól a A csodálatos vargáné-t is színre vitte, s így Federico azzal büszkélkedhetett azokban a hetekben, hogy egyszerre három darabját játszották a fővárosban. Mindez nagy tekintélyt és sok pénzt hozott neki.

 

Tavasszal kinyomtatták Madridban a Cigány-románcok ötödik kiadását, melyet azonnal elkapkodtak, megjelent a Siratóénel Ignacio Sánchez Mejías torreádor fölött költemény, mely szintén jól fogyott, és bemutatták a Don Cristóbal bábjátékot. New Yorkban Angel del Rio közölt egy átfogó tanulmányt Lorca munkáiról.

Júniusban Pablo Neruda chílei költő kiadta az Óda Federico García Lorcához című versét, s ez bizonyára mélyen meghatotta Federicot. Neruda még az előző nyáron érkezett a spanyol fővárosba, s a két költő barátsága ettől kezdve elmélyült, a chílei gyakran rendezett lakásán akár több napig tartó partikat is barátai részére.

 

Lorca ekkoriban fejezte be a Rosita leányasszony vagy a virágnyelv színdarabot, melyről később azt nyilatkozta, hogy bár pihenésképp írta a Vérnász és a Yerma után, mégis több könny van benne, mint az előző két tragédiában. A költő egyik korábbi színpadi művében sem azonosult így a főhősével, és még sosem fejezte ki ennyire árnyaltan a Granadával kapcsolatos bonyolult érzelmeit, a város iránti aggodalmát és szeretetét. A darab nagyon sok konkrét utalást tartalmaz a költő családi hátterére és személyes ismerőseire.

Az 1890-1910 között játszódó cselekmény témája az akkori Spanyolországot is tükrözi. „Dráma a spanyol ál-kifinomultságról, a képmutatásról, arról, hogy a nőknek erőszakkal el kell fojtaniuk az érzéki vágyaikat”- nyilatkozta Federico. A középosztályból származó Rositának nincs más lehetősége, csak a házasság, de vőlegénye messzire utazik, s a lány lassan elhervad a hosszú évekig tartó hiábavaló várakozásban. A főhősnő, a nagynéni és a nagybácsi képviselik Granada mozdulatlan világának kispolgárait, a dajka pedig a természetes életet, melyet Lorca mindig is az egyetlen üdvözítő lehetőségnek tartott az emberek számára.

 

A Rosita leányasszony-t júliusban olvasta fel Margarita Xirgunak egy avantgárd darab első felvonásával együtt, mely Az élet álma címet kapta, jelenleg pedig Címtelen színdarab néven ismert. Témájában és stílusában is A közönség drámát idézi, mert mindkét műben megjelenik a színház a színházban motívum, a forradalom és az utalás Shakespeare: Szentivánéji álom darabjára, mely azt sugallja, hogy a szerelem nem függ az egyén szabad akaratától. A Második néző szereplő a spanyol szélsőjobboldal nézeteit testesíti meg, a szerelem szabadságával és a munkásosztállyal szembenálló mentalitást.

 

Augusztusban elkezdődött a Barraca diákszínház újabb előadás sorozata Santanderben, de a társulat ekkor már semmilyen támogatást nem kapott a jobboldali kormánytól. Lorca úgy nyilatkozott, hogy minden hátráltató körülmény ellenére folytatni fogják a munkát, bár ettől a nyártól kezdve egyre inkább eltávolodott a csoporttól.

 

Szeptember elején Margarita Xirgu előadta Madridban Lope de Vega: A balga dáma című művének Federico által átírt változatát, majd elbúcsúzott a fővárostól azzal a szándékkal, hogy egy rövid barcelonai szezon után Latin-Amerikába utazik színtársulatával.