Federico García Lorca élete 22. rész

 

Hazatérés, Tamarit kert, a Yerma befejezése (1934)

 

Április 11-én kötött ki Barcelonában az óceánjáró, s Lorca azonnal Madridba utazott, majd a Szent Hét alkalmából Granadába. Hazatérésekor egy drasztikusan megváltozott társadalomban találta magát, ahol a haladó szellemű törvényeket kezdték eltörölni, a demokrata és antidemokrata nézeteket vallók pedig egyre élesebben elkülönültek egymástól, ahogy a német fasiszta rendszer híre terjedt.

 

Granadában beszámolt egy misztikus argentínai élményéről: Az egyik sikeres színházi előadás után köszönetet akart mondani Istennek az öltözőben lévő feszületnél, s ekkor megjelent előtte egy nyomorban élő, ismeretlen spanyol férfi arca, akire hosszas keresgélés után rátalált az utcán, s odaadta neki a bevétele felét.

A költő parapszichológiai hajlamai más alkalommal is megnyivánultak. Pár évvel korábban egy vidéki ház udvarán rendezett ebéden hirtelen rosszul lett, mert úgy érezte, körülvette őt a halál. Később kiderült, hogy az udvar alatt egy régi temető volt.

 

Lorca akkoriban készült el egy újabb verseskötetével, a Tamarit kert cíművel (a tamarit arab szó, „datolyában bővelkedő”-t jelent), melyet a granadai arab költők iránti tiszteletből alkotott, s címét egyik nagynénje gyönyörű kilátással büszkélkedő házának neve ihlette. A versek nem sok formai hasonlóságot mutatnak a mintául szolgáló arab költeményekkel, de kifejezik szerzőjük „eszelős granadaiságát”, a városról kialakított képét és a halállal, a múló idővel kapcsolatos rögeszméit.

 

A Szent Hét után Madridba utazott, ahol Molnár Ferenc:Liliom című darabjának próbáit irányította, melyet az Anfistora Klub adott elő június közepén a Spanyol Színházban.

Segített előkészíteni a Barraca nyári turnéját is. A diákszínházat közben egyre elképesztőbb rágalmakkal illette a jobboldali sajtó, zsidó marxistákat szolgáló homoszexuálisoknak nevezte az egyetemistákat, akik megrontják az egyszerű embereket szégyenletes szabadosságukkal és elpazarolják az állam pénzét.

 

Federico a névnapjára (július 18.) ismét Granadába ment. A következő hetekben itt, a Huerta de San Vicente nevű házuk békés nyugalmában sikerült befejeznie a Yermát, melynek néhány jelenete már négy évvel korábban, Kubában elkészült.

A dráma a költő azon gyerekkori emlékén alapul, mikor először hallott az évenkénti zarándoklatokról a Vegában. Ezeken a zarándoklatokon a terméketlen nők kérték az isteni segítséget a gyermekáldáshoz, s a környező falvak lakói gyakran felszarvazottaknak csúfolták tréfából a gyermekre vágyó asszonyok férjeit.

A dráma különösen nagy hangsúlyt helyez a Lorca művekben gyakran felbukkanó meddőség témára (a Yerma név meddő földet jelent), hiszen a költő, mint homoszexuális, szívbe markolóan tudatában lehetett saját terméketlenségének. A meghiúsult szerelem motívuma szintén megjelenik a darabban, mert Yerma valójában Victorhoz vonzódik kamaszkora óta, de szégyenérzete és anyagias apja miatt mégis Juanhoz megy feleségül, s ezzel végzetes hibát követ el.

Lorca ebben az erős hatású drámában egyértelműen elutasítja a spanyol katolicizmus szigorát és a férfi uralmú társadalmat, mely a nőket másodrangú állampolgároknak minősítette.