halkabban
2012.08.04
|
|
0 0
89
|
Gondolkodtam egy kicsit, illik-e megszakítani egy ilyen szép életrajzi regény folyamát. Megint csak jelzem, hogy van olvasód. Véleményem szerint több is. De ez talán most nem is annyira fontos. Értéket hozol létre, hosszú időkre. Remélem, az index is jó ideig bírja még. :)
A régebbi, lovacskás altatóhoz; nyilván, akkor csak Illyés Gyula lehetett az a fordító. Saját mappáimból, régi kigyűjtésekből másoltam ide, és sajnos akkor nem írtam mellé.
~~~~~~~~~
Faludy György: Federico García Lorca
Huszonnégy éve olvastam először öt vagy hat versét. Hőmérsékletem harminchét kettőre szökött; arcomhoz két langymeleg pamacs tapadt; lihegtem az élvezettől; köröttem fénygyűrűk kezdtek keringeni; metaforái szökőkútjába ugrottam, hadd verje vállgödrömet a sok sugár; az élet s a halál elvesztették köznapi unalmukat; fülembe fekete kancák dobogták verse ritmusát patkótlan lábbal; asszonáncai zenekarát hallottam messziről; azt éreztem, hogy több lettem magamnál s oly gondtalan, mint őrült csókolódzás közben, egyszerre boldog s izgatott. Huszonnégy éve voltam így először Lorcával és még most is így vagyok.
(1959) |
Előzmény: Psziche (65)
|
|