Gondolkodtam egy kicsit, illik-e megszakítani egy ilyen szép életrajzi regény folyamát. Megint csak jelzem, hogy van olvasód. Véleményem szerint több is. De ez talán most nem is annyira fontos. Értéket hozol létre, hosszú időkre. Remélem, az index is jó ideig bírja még. :)

A régebbi, lovacskás altatóhoz; nyilván, akkor csak Illyés Gyula lehetett az a fordító. Saját mappáimból, régi kigyűjtésekből másoltam ide, és sajnos akkor nem írtam mellé.

~~~~~~~~~

Faludy György: 
Federico García Lorca

Huszonnégy éve olvastam először
öt vagy hat versét. Hőmérsékletem
harminchét kettőre szökött; arcomhoz
két langymeleg pamacs tapadt; lihegtem
az élvezettől; köröttem fénygyűrűk
kezdtek keringeni; metaforái
szökőkútjába ugrottam, hadd verje
vállgödrömet a sok sugár; az élet
s a halál elvesztették köznapi
unalmukat; fülembe fekete
kancák dobogták verse ritmusát
patkótlan lábbal; asszonáncai
zenekarát hallottam messziről;
azt éreztem, hogy több lettem magamnál
s oly gondtalan, mint őrült csókolódzás
közben, egyszerre boldog s izgatott.
Huszonnégy éve voltam így először
Lorcával és még most is így vagyok.

(1959)