Federico García Lorca élete 17. rész

 

A Barraca színház (1931-1932)

 

Még 1931. májusában történt, hogy a Köztársaság Ideiglenes Kormánya létrehozta az Oktatási Misszió nevű szervezetet, mely a szegény falvak, a hátrányos helyzetű emberek kulturális fejlesztését tűzte ki céljául. A Misszió Lorcát is fellelkesítette, és egy novemberi éjszakán lázas izgalommal rontott be barátaihoz azzal, hogy egy egyetemi utazó színházat szeretne létrehozni, mely klasszikus műveket mutatna be a kis falvakban.

 

A Barraca (barakk) névre keresztelt színház megszervezésében és működtetésében Eduardo Ugarte fiatal drámaíró segített a művészeti igazgatóvá kinevezett Federiconak, ugyanakkor Fernando de los Ríos oktatási miniszter, a költő régi barátja elérte a kormánynál, hogy a színház jelentős állami támogatást kapjon.

 

Az első turné előkészítése során Lorca meghallgatta a színésznek jelentkező diákokat, s kiválasztotta a színház egyéb dolgozóit. A fiúk kék overallt, a lányok egyszerű kék-fehér ruhát kaptak egyenöltözéknek, mely azt hivatott kifejezni, hogy Spanyolország a munkások demokratikus köztársasága.

Federico a szórakoztatva oktatás elvét vallva olyan klasszikus spanyol darabokat választott a repertoárba, mint Cervantes néhány rövid színműve és Calderón: Az élet álom című szentekről szóló középkori drámája, melyek véleménye szerint a spanyol vérmérséklet két különböző, földi és spirituális odalát képviselték. Az utóbbi darabban a költő magára osztotta az Árnyék vagyis a Halál szerepét, melyről pár másodpercnyi néma filmrészlet is fennmaradt.

A próbák hónapjai alatt Federico pontosan a maga elképzeléseihez alakította a színészi tapasztalattal még nem rendelkező, lelkes diákok játékát, így a Barraca olyan sajátos stílust fejlesztett ki, mely teljesen különbözött a hivatásos társulatok előadásaitól.

 

A turné előkészületei közben, 1932. márciusa és májusa között Lorca több városban is tartott előadásokat, s különösen örömmel utazott Santiago de Compostelaba, mert már diákkora óta lelkesedett a galíciai tájért és zenéért. Fiatal művészek és rajongók csoportja kísérte Federicot a szokásos holdfényes városnéző sétájára, melynek során a költő elkápráztatta hallgatóságát azzal, ahogyan az épületekről és terekről beszélt.

Lorcát annyira megindította Santiago, hogy később egy galíciai barátja segítségével gallego nyelven megírta a nosztalgikus hangulatú Madrigál Santiago városához versét, a Hat gallego költemény sorozat első darabját.

 

Akkoriban ismerkedett meg José Caballero andalúziai festővel, aki később díszleteket tervezett a Barraca számára, s akinek júniusi kiállításán Federico néhány szürrealista rajza is szerepelt. A képek egyáltalán nem nyerték el a kritikusok és a közönség tetszését.

 

1932. június 10-én indult első turnéjára a Barraca karavánja, mely egy teherautóból, két átalakított rabszállító kocsiból és néhány magánautóból állt. A szállítható színpadot általában a települések főterén állították fel a diákok. Az előadások előtt szokás szerint Lorca egy kis bevezető előadást tartott, melyben elmagyarázta a színház célkitűzéseit és köszönetet mondott az összegyűlt közönségnek.

Az első előadássorozat összességében sikeres volt, a kisvárosok egyszerű emberekből álló közönsége ámulattal figyelte a színjátékokat, de akadtak kellemetlenségek is. Soriaban monarchista fiatalok keltettek botrányt, az előadás gúnyolódás és kődobálás közepette szakadt félbe, még a rendőrséget is ki kellett hívni.

 

A jobb oldali sajtó mindent elkövetett, hogy a tények elferdítésével és hazugságok terjesztésével rossz hírét keltse a diákszínháznak és Lorcának, akit az „igaz Spanyolország” ellenségének tituláltak. Előfordult, hogy szélsőjobboldali lapban otromba célzásokat tettek Federico homoszexualitására, és a diákszínészeket erkölcstelennek nevezték minden alap nélkül.