Federico García Lorca élete 16. rész
A csodálatos vargáné bemutatója, Öt év múlva dráma (1930-1931)
Lorca Granadában majd Malagában töltötte a nyarat családjával. Egyik barátja és későbbi életrajzírója úgy találta, hogy a költőt keményebbé tette az amerikai utazás, bár Federico azt mondta neki, egyáltalán nem érzi, hogy megváltozott volna, s még több részvétet érez a gyengék és elesettek iránt, mint valaha. A Kubából való hazatérése után sok barátja észrevette azt is, hogy a költő homoszexualitása nyíltabbá vált, és néhányan nem örültek ennek.
Október elején visszautazott Madridba, ahol újra felvette a kapcsolatot régebbi szerelmével, a szobrász tanuló Emilio Aladrénnel. Első alkalommal beszélt a sajtónak A közönség című drámájáról, és néhány közeli barátjának fel is olvasta a merész művet, akik úgy ítélték meg, hogy a darab bemutatására jelenleg semmi esély nincs.
A csodálatos vargáné bemutatóját viszont együtt tervezték Cipriano Rívas Cheriffel, a Caracol kísérleti színház vezetőjével és Margarita Xirgu színésznővel. Az 1930. december 24-én rendezett premier nagy sikert aratott a Spanyol Színházban, ahol Federico maga olvasta fel komédiájának szellemes prológusát. A kritikusok azt írták, hogy az andalúziai bábhagyományok hatása érződik a művön, de egyikük csalódottan állapította meg, hogy a költő nem tudott ennél modernebb alkotással előrukkolni. Ugyanakkor Lorca is hasonló nyilatkozatot tett a bemutató napján: „Nem ez az én igazi munkám, hanem ami majd később jön. A címe: A közönség.” De az utóbbi művet soha nem tudta előadatni.
Tavasz elején ismerkedett meg a Spanyolországban is széles körű népszerűségnek örvendő Lola Membrives argentin színésznővel, aki a későbbiekben Margarita Xirguhoz hasonlóan sikerre vitte Lorca több drámáját.
Szintén ekkoriban adták ki Federico első gramofon lemezét, melyen az általa feldolgozott spanyol népdalok szólaltak meg Encarnación López Julvez, művésznevén „az Argentinita” előadásában a költő zongorakíséretével. A következő hónapokban még négy újabb lemezük jelent meg, s ezek a felvételek nem hagynak kétséget afelől, hogy Federico tehetségesen zongorázott.
1931. április 12-én tartották a választásokat, s a köztársasági tüntetőkhöz Lorca is csatlakozott aznap egyik barátjával, Rafael Martínez Nadal-lal, így testközelből tapasztalta meg a tüntetők és a lövöldöző polgárőrség veszedelmes összecsapását. Ezt követően a költő olyan érzékletesen, olyan fantasztikus szókinccsel és arcjátékkal mesélte el a történteket egy kávéházban, hogy egy barátja ezt mondta az esetről: „García Lorca összes munkája nem ér fel ezzel a szóáradattal.”
A választásokon győztek a köztársaság pártiak, két nap múlva kihirdették a Második Köztársaságot, s ezzel a demokratikus Spanyolország álma valósággá vált.
Május végén került sor az Andalúz dalok kötet kiadására, melynek versei nagyrészt még tíz évvel korábban íródtak, s a könyv kedvező kritikai fogadtatásban részesült.
Federico lázas munkával töltötte a nyarat Granadában, s augusztusra elkészült az Öt év múlva című szürrealista drámával. A korai versekhez hasonlóan az elveszített szerelem témája visszhangzik a misztikus színjátékban, ahol a szerelem halogatása elkerülhetetlenül vezet a halálhoz. A költő megteremtette a hagyományos és ultramodern elemek tökéletes szintézisét, s magas fokú művészi érzékkel fejezte ki aggodalmát a jövővel, a halállal, a szexuális beteljesületlenséggel kapcsolatban. A Fiatalember alakjába valószínűleg saját heteroszexuális kudarcát vetítette bele, s a halál témája is erőteljesen jelenik meg a darabban, mely a Fiatalember meggyilkolásával zárul.
Különös módon a költőt öt év múlva pontosan azon a napon ölték meg, mikor befejezte a drámát.
Nyár végén szülőfalujában, Fuente Vaquerosban (ahol már utcát is neveztek el róla) részt vett a nyilvános könyvtár felavatásán, s beszédéből világosan kitűnt, hogy határozottan a köztársaság pártiak oldalán áll, és szilárd kapitalizmus ellenes nézeteket vall. Ezek az eszmék mélyen a gyermekkorában gyökereztek, s az amerikai útja során szilárdultak meg.