Federico García Lorca élete 13. rész

 

Ősz és tél New Yorkban (1929-1930)

 

Miután visszatért New Yorkba, hivatalos meghívót kapott Havannába a Kubai Hispánia Intézettől a jövő év elejére.

A következő hónapokban intenzíven írt, és a versek azt sugallják, hogy lehangoltsága, az elveszített gyermekkor utáni sóvárgása és szexuális szenvedése továbbra sem csillapodott.

 

A kollégiumban összebarátkozott egy amerikai diákkal, akivel moziba, dzsessz klubokba járt, s a fiú későbbi beszámolója szerint Federico hajlamos volt a lényegtelen hétköznapi eseményeket dramatizálni, szeretett erőszakos halálról, művészekről, cigányokról, négerekről, abnormális emberekről beszélni, és állandóan dicsekedett a zseniális képességeivel.

 

Akkoriban rázkódtatta meg a Wall Streetet a gazdasági válság, s Lorca tanúja volt a tőzsde összeomlásának és az embereken eluralkodó pokoli pániknak, a Haláltánc című versét nem sokkal ezután írta. Miközben saját maga elfogadásával viaskodott New Yorkban, szeme elé tárultak az emberiség szenvedésének addig ismeretlen formái és méretei, és ennek következtében egyre inkább közel került a marxista nézetekhez, melyben a szocialista gondolkodású Fernando de los Ríos hatásának is szerepe volt.

 

Októberben lelkesen írta meg szüleinek, hogy rabja lett a beszélő mozinak, s maga is szeretne megpróbálkozni a filmkészítéssel. Utazás a Holdra címmel írt egy némafilm forgatókönyvet, melyre nagy hatást gyakorolt Az andalúziai kutya, melyet Buñuel és Dalí együtt készítettek. A szürrealista történet nem egy valódi Hold utazásról szólt, hanem egy lelki utazásról a halál felé, a szerelem hiábavaló kereséséről, s a költő kifejezte benne saját szexuális gyötrődését. Az utóbbi téma megjelent az akkoriban készített rajzain is, melyeken vérző nemiszervű alakok szerepelnek.

 

Federico nem sokkal New Yorkba érkezése után ráébredt, hogy drámaírói jövője szempontjából fontos lenne számára az amerikai színdarabok megismerése, ezért elkezdett óvatos célzásokat tenni szüleinek írt leveleiben arra, hogy utaljanak át több pénzt neki, mert nagyon szeretne színházba járni. Bizonyos színházak kortárs amerikai és európai darabokat mutattak be, a Harlemben pedig fekete revüműsorokat rendeztek, melyek elbűvölték a költőt. Még kínai színházat is látott, melyben szavak nélkül, csak mimikával fejezték ki a legbonyolultabb érzelmeket. Mindezek a hatások később befolyásolták drámaírói fejlődését, és megerősítették abban a törekvésében, hogy a hagyományos színház béklyóit lerázva kitaláljon egy új drámai nyelvet.

Ugyanakkor a költő nem tudta helyesen felmérni a kortárs amerikai kultúra színvonalát a szegényes nyelvtudása miatt, túlbecsülte a fekete művészet jelentőségét, és néhány nagy amerikai író elkerülte a figyelmét, mint pl. Hamingway, Fitzgerald, Faulkner.

 

Karácsony és újév időszakában sokat írt: Tájkép okádó tömeggel, A bogarak holdja és panorámája, Stanton, kisfiam; Kis végtelen költemény, Zsidó temető. Mindezek a versek jól tükrözik akkori zaklatott lelkiállapotát. Versfelolvasást is tartott a Spanyol Intézetben az Andalúz dalok kötetből, sőt két előadásával szintén szerepelt New Yorkban, A bölcsődalokkal és a Képzelet, ihlet, menekülés egy átdolgozott változatával.

 

1930. január 28-án Spanyolországban összeomlott Primo de Rivera tábornok majdnem két évig tartó diktatórikus politikai rendszere, s Lorca bizonyára nagyon örült a hírnek.

 

Március 4-én elindult Kubába, ahol már várták. Mivel még mindig nagyon félt a tengertől, nem akarta az egész utat hajóval megtenni, ezért Tampáig vonattal utazott, s csak ott szállt hajóra.  

Március 7-én érkezett meg Havannába, ahol a sajtó lelkesen tudósított az eseményről, s azt írták, hogy a költő "még spanyolabb, még inkább andalúziai és granadai, mint valaha". Távol az otthonától, New York embertelen nagyvárosi környezetében Federico valóban kezdett tisztába jönni azzal, hogy milyen szenvedélyesen szereti a szülőföldjét.