Federico García Lorca élete 12. rész

 

Az első hónapok New Yorkban és kirándulás a metropoliszból (1929)

 

A nagy utazás előtt Federico úgy tervezte, hogy 6-7 hónapot fog Amerikában tölteni, s hogy New York után Kubába is ellátogat előadásokat és felolvasásokat tartani. Előzőleg már voltak ismeretei Amerikáról könyvekből, filmekből és néhány barátja, köztük Fernando de los Ríos elbeszéléseiből.

 

A hat napos hajóút kellemesen telt, Lorca elfelejtkezett a vízbe fulladástól való megrögzött félelméről, összebarátkozott egy magyar fiúval, de egyik leveléből kiderül, hogy erős honvágy vett erőt rajta, szinte már megbánta az utazást.

 

A hajó 1929. június 25-én érkezett meg a kikötőbe, ahol egy kis csoport várta a költőt, köztük pár spanyol ismerőssel, akik a következő hónapokban sokat segítettek neki, s bemutatták számos barátjuknak.

Federicot felvették mint diákot a Columbia Egyetem angol kurzusára, s egy manhatteni diákotthonba költözött be. Nagy hatással volt rá a Broadway és a tőzsde, a várost nagyon elevennek és barátságosnak nevezte a szüleinek írt lelkendező levelében, s csak a Philip Cummingsnak címzett leveléből tudjuk, hogy a városba érkezése után nem sokkal kétségbeesett hangulat kerítette hatalmába.

 

Az angol kurzust nagyon komolyan vette, de minden jószándék és baráti segítség ellenére sem boldogult igazán az angol nyelvvel, az augusztusi vizsgákat nem tette le, és a kilenc hónapos New York-i tartózkodása alatt is csak minimális nyelvtudást sikerült elsajátítania. Szívesen időzőtt az egyetem jó könyvtárral és zongorával felszerelt Spanyol Intézetében, ahol anyanyelvén társaloghatott és kedvére énekelhette a spanyol népdalokat rajongó hallgatóságának.

 

Augusztusban megjelent két cigány-románcának angol fordítása, s egy cikket is közöltek a költőről fotók kíséretében.

Egyik spanyol barátja kérésére kórust szervezett diákokból, akikkel augusztusban koncertet tartottak Federico vezényletével és zongorakíséretével. Zenei tehetsége idővel minden ajtót megnyitott előtte a városban, számos estélyre meghívták, ahol zongorázásával és a spanyol népdalok éneklésével mindig a figyelem középpontjába került.

 

New Yorkban érdeklődéssel szemlélte a sokféle vallást, a protestáns istentiszteletet különösen ellenszenvesnek találta, úgy érezte, hiányzik belőle minden emberség, vigasztalás, szépség, s annyira lelkesedett a spanyol katolicizmus méltóságáért, szívélyességéért, a szűz kultuszáért, mint még soha.

Megismerkedett a feketék világával, színesbőrű barátokra tett szert, olyan partikon vett részt, ahol ő volt az egyetlen fehér ember, s a Harlem egyik klubjának rendszeres látogatója lett. A négerek dalai és táncai teljesen elbűvölték, felfedezte, hogy nagy hasonlóság van a fekete zene és az andalúziai népdal között.

 

Augusztus első felében arról tájékoztatta szüleit, hogy elkezdett írni, s az első amerikai versei közé tartozott az Óda a Harlem királyához. Az intenzív ihlet hatására készült költemény arról tanúskodik, hogy a költő észrevette a kapcsolatot a négerek és az andalúziai cigányok helyzete között, akiket az intoleráns társadalom kiközösített. A mű vad támadás a kapitalista társadalom anyagi értékei ellen és szenvedélyes védőbeszéd a feketék, sőt mindenféle elnyomott kisebbség jogaiért. A szintén akkoriban készült 1910. Közjáték című vers tartalmazza az embertelen ipari társadalom minden fő jellegzetességét a természettől eltávolodott modern ember magányával, s bepillantást nyújt Lorca érzelmeibe, aki próbált alkalmazkodni a számára új és bizonyos értelemben szörnyű világhoz.

 

1929. augusztus közepén véget ért a tanítás az egyetemen, s másnap Federico vonatra szállt Vermont felé, hogy meglátogassa Philip Cummings barátját, aki még a Párizsi vonatúton hívta meg őt amerikai otthonába.

A betondzsungelben töltött hetek után a friss erdővel borított, csendes vidék az Eden-tónál s a házigazdák kedvessége örömmel töltötte el a költőt, de a korán érkezett ősz, a ködös, esős idő hamarosan lehangolóan hatott rá, honvágya támadt és magányosnak érezte magát.

A tíz nap alatt barátjával bebarangolták a környéket, s Cummings feljegyezte naplójába, hogy Federico úgy csodálta az erdő növényeit és úgy játszott a kiszáradt farönkökkel, mint egy nagy gyerek.

 

A látogatás idején Lorca egy lezárt csomagot bízott barátjára, melyről több mint harminc év múlva derült ki, hogy keserű vádaskodásokat tartalmazott bizonyos emberek ellen, akikben megbízott, de elárulták, akik megpróbálták elpusztítani őt és a költészetét. Cummings 1961-ben, a költő kérésének eleget téve megsemmisítette a személyes papírokat a csomag felnyitását követő napon, de ezt később megbánta. Az egyetlen név, melyet azután fel tudott idézni az írásból, Dalí neve volt.

 

Lorca az Eden tónál írta Az Eden-tó kettős költeménye című, kétségbeesett hangulatú versét, melyben a kettős kifejezés valószínűleg a jelenlegi gyötrelmes élete és a biztonságos gyermekkor közötti különbségre utal.

 

Augusztus végén továbbutazott vonattal Bushnellsville-be egyik New York-i barátjának, a spanyol Angel del Río-nak és feleségének bérelt házába, ahol húsz napot töltött. (Az érkezéskor bonyodalmak adódtak, mert Federico elfelejtett táviratozni, ezért nem várták az állomáson, taxiba szállt, de nem tudta megmondani a pontos címet, majd nem tudta kifizetni a hatalmasra nőtt számlát, és félelmében egészen elveszettnek érezte magát.)

 

Az akkor írt versei igazolják, hogy a felszínes vidámság mögött nem enyhült a depressziója. A Stanton, kisfiam és A kútba fulladt lány című költeményekben felbukkannak a farmtulajdonos gyermekei, akikkel Lorca sokat játszott, bár mindkét műben nagyon összekeverednek a valóságos személyek és események a költő emlékképeivel. A Táj két sírral és asszír kutyával versben pedig a farm hatalmas, öreg kutyájából és a farmtulajdonos rákos betegségéből formálódtak szokatlan víziók.

 

Szeptember második felében Federico egy másik New York-i spanyol barátjánál, Federico de Onís-nál is vendégeskedett pár napig Newburgban, ahol segített a spanyol és a spanyol-amerikai költészet antológiájának összeállításában.