Federico García Lorca élete 11. rész
Menekülés Spanyolországból (1929)
1929. januárjában megjelent az Ártatlanok kivégzése című elbeszélés Dalí rajzaival illusztrálva.
Buňuel minden erejével próbálta aláaknázni Dalínak a költő iránti csodálatát, mikor pár hetet együtt töltöttek Figuerasban. Ekkor kezdtek bele Az andalúziai kutya film forgatókönyvének megírásába, amelynek címe Lorcára utalt, és több jelenete is az ő személyiségének legintimebb oldalát gúnyolta ki.
Februárban egy madridi kísérleti kamaraszínház műsorra tűzte a Don Perlimplín és Belisa szerelme a kertben darabot, de az utolsó pillanatban betiltották, s az eset tovább fokozta Lorca ellenszenvét Primo de Rivera tábornok rendszere iránt.
Pár hónappal később Federico a nevét adta egy kiáltványhoz, melyben sok más íróval együtt kifejezte a politikai helyzettel szembeni elégedetlenségét és egy szabadabb Spanyolország eljövetelébe vetett hitét.
Szintén februárban Madridban megtartotta a Képzelet, ihlet, menekülés előadását, s a Dalok verseskötet ismét megjelent.
Lorca szülei észrevették, hogy fiuk rossz lelkiállapotban van, s Rafael Martínez Nadal, a költő egyik bizalmas barátja felvetette Federico apjának, hogy egy külföldi utazás bizonyára jótékony hatással lenne a fiára. Lorca nem sokkal ezután kezdte el híresztelni az ismerőseinek, hogy New Yorkba fog utazni régi barátjával és professzorával, Fernando de los Ríos-szal, akit a Columbia Egyetem hívott meg. Martínez Nadal tisztában volt vele, hogy Federico depresszióját részben Emilio Aladrén okozta, a szobrász tanuló ugyanis kezdett eltávolodni a költőtől egy lány miatt, akit később (1931. novemberében) feleségül is vett.
A költő lehangoltságát másrészt Dalí távolléte idézte elő, aki áprilisban Párizsba utazott, hogy részt vegyen Az andalúziai kutya forgatásán, majd néhány hónappal később Cadaquesben megismerkedett későbbi feleségével. Tavasszal Federico már úgy érezhette, hogy mindkét szerelme megtagadta őt.
A márciusi szent hétre Granadába utazott, s nagy boldogtalanságára a vallásosságban keresett vigasztalást. Sikerült kikönyörögnie, hogy részt vehessen az Alhambra Szent Mária Egyesületének látványos körmenetében, s egy nehéz keresztet cipelve, mezítláb ment a menet élén hosszú órákon át. Májusban hivatalosan kérte felvételét az egyesületbe, de nincs feljegyzés arról, hogy valaha is részt vett volna a szervezet tevékenységeiben.
Április végén ismét Granadában volt, mert Margarita Xirgu társulata a Cervantes Színházban bemutatta a Mariana Pineda-t, mely természetesen óriási sikert aratott abban a városban, ahol Federico felnőtt. Május elején bankettet rendeztek Lorca és a színésznő tiszteletére, melyen a költő elmondta, hogy Granada formálta azzá, akivé vált, s hogy jelenleg különösen szüksége van a város csendjére és szellemére, hogy bátorítsa a pusztító szenvedély és a halál elleni küzdelmében. Két héttel később szülőfaluja, Fuente Vaqueros adott fogadást Federiconak, melyen részt vett a költő családja és számos rokona, barátja.
Június 7-én a Lorca család búcsúvacsorát tartott, s két nappal később Federico elutazott Madridba, ahol barátai szintén ünnepélyesen elbúcsúztatták egy estéllyel, s egy kis csoport a vasútállomásra is elkísérte.
Június 12-én szállt fel a párizsi vonatra Fernando de los Ríos-szal, és a professzor unokahúgával, akit az angliai Herefordba szándékoztak kísérni. Velük utazott Párizsig Philip Cummings, egy amerikai diák és költő, akivel Lorca az előző évben ismerkedett meg Madridban. Cummings visszaemlékezései szerint Federico sokat beszélt az egy napig tartó vonatúton, s ezt mondta az életről: „Az élet nevetés a halál rózsafüzérei között, a szívekben lakó szeretet. A szél és a patak fodrozódó vize. Sehonnan nem jön, sehová nem tart, de mindenütt ott van körülötted a félelmeiddel együtt.”
A francia fővárosban töltött egyetlen napon elmentek a Louvre-ba, s a beszámolók szerint Lorca visszahúzódóan viselkedett, ami arra utal, hogy szíve mélyén közel sem lekesedett annyira az utazásért, mint amennyire azt másokkal elhitette.
Másnap átkeltek a tengeren Angliába, Londonban meglátogatták a British Múzeumot és az állatkertet, ahol Federico szinte halálra rémült a hüllőktől. Elkísérték De los Ríos unokahúgát Herefordba vonattal, majd villámlátogatást tettek Oxfordban, ahol az estét az egyetem spanyol tanszékének híres professzoránál töltötték. Federico a felszínen vidámnak látszott, de a szemében szomorúság tükröződött – mondta róla később a professzor egyik vendége.
1929. június 19-én indult el a southemptoni kikötőből New York felé az SS Olympic gőzhajó, fedélzetén a két andalúziaival.
