Köszönöm a választ! Szomorú, de úgy látszik a jog nem az emberek javát szolgálja. Mi célja ezzel a törvényhozóknak? Meg egyébként az egész köteles résszel, ami a fele a hagyatéknak? Miért nem adnak lehetőséget arra, hogy végrendelettel a teljes vagyonáról döntsön egy döntésképes, felnőtt ember? Vagy legalább a köteles részt csökkentenék minimálisra, mondjuk egy 10 %-ra, amire az ember esetleg legyint és tudomásul veszi, hogy a vér szerinti köteléknek muszáj juttatni, de kibírható.

Most csak egy kicsit moralizálok: ha ki lehetne tagadni az örökségből hálátlan gyermeket/szülőt (házastársat könnyű, mert attól még az életben el lehet válni), akkor nem lennének-e jobbak egymáshoz a családtagok? Ha tudja a gyerek, hogy a másik testvére segíti a szüleit, és őt egyszerűen kitagadhatják az örökségből, ha feléjük sem néz, akkor nem pedálozna kicsit a "pénzért". Ha meg már ő is segít, vagy többször látogat, akkor a szülő is kedvesebb lesz, és nem fekete bárányként tekint a gyerekére, így eszébe sem jut kitagadni. Most nem érdekes a "pedálozás", mert ha más nem, a köteles rész úgyis jár.

Őszintén, egy szülő kitagadja az egyik gyerekét csak azért, mert karácsonykor piros gömböket vett arany színű helyett? Ilyet normális szülő nem tesz. Egy szülő akkor vesz tollat, papirt egy végrendelethez, ha már a végsőkig elkeseredik. Főként ha még közjegyzőhöz is megy vele, hogy biztosan érvényes legyen. Ekkor már biztosan nyomós oka lehet annak, hogy valamelyik örökösét kizárja. De a törvény szerint szinte csak akkor tagadható ki a törvényes örökös, ha már megforgatta az örökhagyóban a kést, és erről még papír is van. Normális dolog ez?

Vagy ott van az "özvegy", aki jóban, rosszban napról napra kitartott az örökhagyó mellett, szükség esetén vígasztalta, ápolta egy betegség során, és mégsem kaphatja meg azt, amit az örökhagyó ráhagyna. Persze az örökhagyó is nyugtalan, mert nem tud az élete társának olyan életet biztosítani, melyet szeretne. Rá lehet hagyni a fél lakást, de ha az nem egy palota, akkor a fél lakás árából még mehet az utcára. Visszaolvasva a fórumot nagyon sokan vannak, akik a vér szerinti örökös helyett valaki másnak szánná a vagyonát halála esetén. Miért nem enged ennek a nyomásnak a törvényhozás? Eljutnak ezek a kéresek vajon hozzájuk? Vagy mindenki csak belenyugszik? Vagy szól valami az egyenes ági öröklés mellett, ami nekem nem jut az eszembe? Az oké, hogy végrendelet hiányában legyen valami törvényes sorrend. No, de végrendelet mellett? Főleg úgy, hogy a végrendelet az ember élete során módosítható, és követi az élet változásait? Még jó, hogy nem maradt meg a középkorból az elsőszülött fiú öröklése, de kb. a mostani és a leendő törvény is ilyen szintű. Bocsánat, ha hosszú voltam, és a kérdéseim nem az itteni olvasóknak/íróknak szólnak, csak én gondolkodtam hangosan.