Federico García Lorca élete 9. rész

 

A Mariana Pineda bemutatói, idill Dalíval (1927)

 

Miután Federico megbizonyosodott arról februárban, hogy a drámáját valóban elő fogja adni a híres színésznő, elkezdett aggódni a darab régimódisága és tökéletlensége miatt, de ezen a ponton már nem lehetett visszafordulni. Márciusban Madridban felolvasta a Mariana Pineda-t Margarita Xirgu színtársulatának, s Salvador Dalí örömmel elvállalta a díszletek megtervezését.

 

Lorca május elején érkezett Barcelonába, hogy részt vegyen a bemutató előkészítésén, s az ezt követő két hónap alatt Barcelona, valamint Dalíék otthona, Figueres és Cadaques között ingázott intenzíven élvezve a szülői felügyelet nélküli életet, örülve Dalínak és újonnan szerzett katalán barátai társaságának.  

1927. június 24-én gördült fel először a függöny a Goya Színházban a Mariana Pineda előtt, mely a csalódásokkal teli évek után végre nagy sikert aratott Federico és szüleinek óriási megkönnyebbülésére. A kritikák elnézőnek voltak, s bár többnyire észrevették a Margarita Xirgu által megformált főhősnő lélektani bonyolultságát, de igazán nem látták át, hogy milyen nagy mértékben fejezi ki a dráma a Lorcára jellemző reménytelen szerelem és halál témáját.

 

A Mariana Pineda előadásaival nagyjából egyidőben történt, hogy a költőnek egy újdonsült katalán műkritikus barátja közbenjárásával sikerült kiállítást rendeznie a színezett rajzaiból, mely ugyan nem váltott ki különösebb visszhangot a sajtóban és a képzőművészeti életben, de Federicot elégedettséggel töltötte el.

Ugyanakkor Dalínak az ekkoriban készített rajzain és festményein állandóan felbukkant Lorca arca, s ezekből a művekből valamint a festő által írt levelekből arra lehet következtetni, hogy 1927-ben Salvador sokkal erősebben vonzódott a barátjához annál, mint amit hajlandó volt később beismerni.

 

A mesébe illő júliust Lorca Cadaquesben töltötte Dalíéknál, ahol Salvador húga, Ana María számos fényképet készített a sugárzóan boldog költőről, s később nosztalgiával emlegette Federico csodálatos tehetségét a gyerekekhez, akik számára különleges és kedves játékokat eszelt ki.

 

Közben megjelent a Dalok című verseskötet és pazar dicséretet kapott a madridi El Sol újságban. Július végén Federicot már türelmetlenül várták haza szülei, s ő nehéz szívvel mondott búcsút szerelmének és az imádott cadaquesi tájnak, melyet teljesen azonosított a festővel.  

Dalí majdnem harminc évvel később mondta el egy interjúban, hogy Lorca őrülten szerelmes volt belé és két alkalommal próbálta őt rávenni sikertelenül a szexuális aktusra. A harmincas években alkotott Atmoszférikus koponya meggyaláz egy hangversenyzongorát című festménye is a csábítási kísérletre utal.

 

Federico a nyár hátralévő részét Granadában s egy közeli fürdőhelyen töltötte családjával. Mikor megkapta Dalí Szent Sebestyén című szürrealista írásának újságban megjelent példányát, nagyon el volt ragadtatva a prózától. A vakáció vége felé a hiperérzékenység állapotába került, valamiféle kreatív őrület szállta meg, aminek hatására elsősorban rajzolni kezdett, de dolgozott a Szent Luca és Szent Lázár című prózai írásán is, mellyel Dalí Szent Sebestyén-je iránti mély csodálatát akarta kifejezni.

 

1927. őszén visszatért Madridba, a Mariana Pineda bemutatójának előkészítése miatt. Az október 12-i premier sikeresen zajlott le, s a kritikák is többnyire kedvezően értékelték a darabot. Ezzel Lorcának végre sikerült betörnie a színházi világba Margarita Xirgu színésznő védőszárnyai alatt, s az újságok már úgy írtak róla, mint a legjobb kortárs költőről, aki a színpadon is hírnevet fog szerezni.

Federico sikereinek hatására Buñuel kezdett nagyon iriggyé válni, s szintén szálka volt a szemében a költő bizalmas kapcsolata Dalíval. Ettől kezdve mindent elkövetett, hogy a két barátot elválassza egymástól, s hogy Salvadort rávegye, menjen vele Párizsba.

 

Decemberben Lorca Sevillába utazott egy csoport kitűnő fiatal íróval, hogy részt vegyen a Góngora tiszteletére rendezett előadás sorozaton. Az utazás gondolatának kiötlője és mecénása Ignacio Sánches Mejías, az irodalom és színház iránt szenvedélyesen érdeklődő, ünnepelt torreádor volt.

Sevillában ismerkedett meg Federico Luis Cernuda-val, a fiatal, félénk, homoszexuális költővel, akivel néhány évvel később közeli barátok lettek. Erről az utazásról több anekdota is fennmaradt, az egyik szerint Lorca nem volt hajlandó részt venni barátaival egy éjszakai folyami hajózáson, mert pánikszerű halálfélelem fogta el a vadul hullámzó víztől.

 

A Karácsonyt Granadában töltötte, s az ekkoriban írt levelei elárulják, milyen gyengéd érzelmeket táplált Dalí iránt, s lelke hogyan hánykolódott a legtisztább spiritualitás és az elfojthatatlan testi vágyak között. Valójában soha nem volt képes teljesen feloldani ezt az ellentmondást önmagában, csak próbálkozott vele a művészetén keresztül.